Lítium mellékhatások, toxicitás és megfigyelési vizsgálatok

A lítium olyan hangulatstabilizátor, amely hasznos lehet a bipoláris zavarok és más körülmények között, de jól ismert, hogy mellékhatásokat és toxicitást okoz. Ez azt jelenti, hogy amikor a teszteket rendszeresen végzik a szintek megfigyelésére, és az emberek jól ismerik a gyógyszer megfelelő használatát, nagyon hatékony lehet a hangulatok szabályozásában. Mit kell tudni a lítium biztonságos használatáról?

A lítium volt az első hangulatstabilizáló gyógyszer, amelyet a bipoláris rendellenességekhez alkalmaztak, először a gyulladásos állapot köszvény kezelésére használták. Most kezdjük el megtanulni azt a mechanizmust, amellyel a gyógyszer biológiai szinten működik.

Lehetséges mellékhatások

Mint sok gyógyszer esetében, a lítiumnak számos mellékhatása van, mind rövid, mind hosszú távon, enyhe és súlyos.

A lítium leggyakoribb mellékhatásai inkább bosszantóak, mint a veszélyesek. Ezek tartalmazzák:

• Megnövekedett szomjúság
• Gyakori vizelés
• Hányinger
• Hasmenés
• Tremor (a remegés, amit a kézmozdulatok kényes megpróbálásával rosszabbítanak meg).
• Súlygyarapodás: A lítium jól ismert a súlygyarapodásban betöltött szerepéről. Átlagosan az emberek 13,5 fontot szednek a gyógyszerekre, de az emberek mintegy 20 százaléka nyer többet.Egy 2016-os tanulmány megállapította, hogy a Metformin gyógyszere előnyös lehet a lítiumterápiában szenvedő emberek súlygyarapodásának csökkentésében vagy megelőzésében.
• Duzzanat (ödéma)
• Hajhullás

A leginkább érintett szervek (és amelyeket figyelemmel kell kísérni) a következők:

• Vese: A legtöbb esetben a veseműködés enyhe, bár néha ez progresszív lehet.
• Pajzsmirigy: A lítium számos módon befolyásolhatja a pajzsmirigy működését. Ez hypothyreosisot, goitert vagy autoimmun tiroiditist okozhat. Néhány ember esetében a lítium terápia is összefüggésben áll a hyperthyreosissal.
• A mellékpajzsmirigy: A mellékpajzsmirigy-diszfunkciót a lítium alkalmazásának mellékhatásaként felismerték.

Súlyosabb mellékhatások:

• Veseelégtelenség
• Nephrogén diabetes insipidus: A nephrogén diabetes insipidus olyan állapot, amelyben a vesék nem képesek a vizeletet koncentrálni túlzott vizelet (poliuria) és túlzott szomjúság (polidipszia) következtében.
• Kognitív diszfunkció: A lítiumnak a kognitív működésben betöltött pontos szerepe a hangulati rendellenesség és esetleg hypothyreosis jelenléte miatt nehéz tanulmányozni. Egy 2017-es tanulmány megállapította, hogy a lítiumnak jelentős hatása volt a pszichomotoros sebességre, bár úgy tűnt, hogy nem befolyásolta a figyelmet. A memóriára, a szellemi képességekre és a végrehajtó működésre gyakorolt ​​hatása még mindig nem világos.

Akut és krónikus toxicitás

A lítium-toxicitás különböző formákat ölthet és magában foglalja az akut, krónikus és akut krónikus toxicitást.

A lítium toxicitásának korai jelei közé tartozik a hasmenés, hányás, álmosság, izomgyengeség és a koordináció hiánya. Súlyosabb tünetek közé tartoznak az ataxia (az izomtörés vagy a szabálytalanság), a giddiness, a fülzúgás a fülében, homályos látás és a híg vizelet nagy teljesítménye. A súlyos lítium-toxicitás olyan orvosi vészhelyzet, amely encephalopathiát és szívritmuszavarokat okozhat.

Gyógyszerkölcsönhatások

Számos gyógyszer van, ami a vérben megnövekedett lítiumszintet eredményezhet. Ezek tartalmazzák:

• Nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek, például Advil (ibuprofen) és Aleve (naproxen).
• Diuretikumok (víz tabletták).
• Angiotenzin-konvertáló enzim inhibitorok (ACE-gátlók), mint például Vasotec (enalapril) és Prinivil (lisinopril).
• Angiotenzin II receptor antagonisták (ARB-k), mint például Diovan (valsartán) és Cozaar (losartán).

A lítiummal sok más lehetséges kölcsönhatás létezik, és fontos, hogy beszéljen kezelőorvosával, mielőtt új gyógyszert szedne, vagy ha abbahagyja a szedését.

Ezzel szemben a koffein és a teofillin alacsonyabb lítiumszintet eredményezhet.

A lítium terápia során végzett vizsgálatok

A vérvizsgálatokat mind a lítium terápia megkezdése előtt, mind a gyógyszer bevételének időtartamára rendszeresen figyelemmel kísérik.

Lítiumszintek ellenőrzése

A kezelés megkezdése előtt a vizsgálatokat a vesefunkció és a pajzsmirigy működésének értékelésére kell megrendelni. A lítium a veséből választódik ki a szervezetből, így ha a vesék bármilyen mértékben hibásak, a lítium szintje felhalmozódik a vérben.

A kezelés megkezdése után a lítium szintjét ellenőrizni kell, majd minden adag módosítása után. A vérszinteket gyakran 5 nappal a dózis megváltoztatása után végezzük el, mivel egy ideig stabilizálódik a szint. A lítiumnak nagyon szűk terápiás oldala van, ami azt jelenti, hogy a terápiás hatás eléréséhez szükséges gyógyszer szintje nagyon szoros, és néha még átfedések is vannak a toxicitást okozó anyaggal.

A lítium terápiás szintje rendszerint 0,8 és 1,1 mmol / l között van, bár néhány embernek szüksége lehet 0,5 és 1,2 mmol / l közötti terápiára. A mania szabályozásához néha szükség van a magasabb oldal irányába.

A toxicitás 1,5 mmol / l körül kezdődik. A toxicitás kezdeti tünetei gyakran magukban foglalják a remegés, a hányinger, a hasmenés és a homályos látás jelentős romlását. Ahogy a szintek magasabbak, az instabil tünetek, a homályos beszéd, az izomrángások és a gyengeség, valamint a zavartás jelentkeznek.

A 2,0 mmol / l-es szint egy orvosi vészhelyzet, és azonnali ellátásra van szükség. A tünetek közé tartozhatnak súlyos neurológiai tünetek, mint például a delírium és az eszméletvesztés. Szívritmuszavarok is előfordulhatnak, amelyek kezelés nélkül halálosak lehetnek.

Pajzsmirigy tesztek: Fontos megjegyezni, hogy bárki, akit bipoláris zavarral diagnosztizáltak, a pajzsmirigy teszteket gyakran ellenőrizni kell, még akkor is, ha nem lítiumban, mivel a pajzsmirigyhormonok rendellenes szintje tüneteket okozhat, amelyek mind mániát, mind depressziót utánoznak. A pajzsmirigy-szinteket legalább 6 havonta kell vizsgálni.

Kalciumszint: A szérum kalciumszintjét évente ellenőrizni kell, mivel a lítium hypoparathyreosisot okozhat.

Vese tesztek: A kezelés kezdetén a BUN és a kreatinin (vesefunkciós tesztek) rendszeresen, és a vesebetegség tünetei nyilvánvalóvá válnak.

Egyéb tesztek: Számos tényezőtől függően más vizsgálatok, például vérkémiai vizsgálatok és EKG is szükséges lehet.

A mellékhatások és a toxicitás kezelése

Számos módon csökkenthető a mellékhatások és a toxicitás kockázata. Az egyik a dózis minimalizálása, hogy a vérszintek a terápiás ablak alsó oldalán legyenek. Hasznos lehet az adag időzítése is.

Természetesen a vérszintek ellenőrzése rendszeresen fontos, valamint ha új tünetek jelentkeznek. Bizonyos esetekben a mellékhatások tüneteinek csökkentésére gyógyszerek alkalmazhatók.

Alsó vonal

A lítium kitűnő gyógyszer lehet a bipoláris zavarokkal küzdő emberek számára, és úgy gondolják, hogy a bipoláris zavarban szenvedő idősek számára választott gyógyszer.Megállapítást nyert, hogy csökkenti az öngyilkosság mértékét, ami jelentős kockázatot jelent a betegek körében.

Ugyanakkor a szintek gondos ellenőrzése kritikus fontosságú a toxicitás lehetőségének és a toxicitás következményeinek csökkentése szempontjából. A mellékhatások gyakoriak, és ezek közül sokan bosszantóbbak, mint a veszélyesek. A veseműködés kockázata és a pajzsmirigy- és hypothyreoid mellékhatások miatt gondosan figyelemmel kell kísérni a laboratóriumi vizsgálatokat (és különösen az idősek szívműködését).

A toxicitás korai tüneteinek figyelemmel kísérésével és gondos megértésével azonban sokan jelentős kockázatok nélkül élvezhették a gyógyszer előnyeit.