A boka törések leggyakoribb típusai

A boka törések gyakori sérülések a boka körüli csontok körében. Sokféle típusú boka törés létezik, és a kezelések jelentősen eltérnek a sérülés helyétől és súlyosságától függően. A megtört boka megértése megköveteli a sérülések előfordulásának néhány információját.

A Boka csontjai

A boka egy összetett közösség, amely három csont összeillesztését eredményezi. Az alsó lábszár csontjai, a sípcsont és a csípő a csukló felett vannak, és a talus a csukló alatt van.

Amikor egy orvos egy boka törésről beszél, általában a sípcsont vagy a csípő törött csontjáról beszél.

A sípcsontnak is nevezett sípcsont az alsó lábának nagyobb, súlyt hordozó csontja. A lábon áthaladó tömegből körülbelül 90 százalékot hordoz a sípcsont. A csípő a kisebb csont a láb külső részén. Csak a testtömegének körülbelül 10% -át hordozza.

Mind a sípcsont, mind a csípő körbevágja a talkot a bokaízület kialakításához. A boka csontjellegét mediális malleolusnak (a sípcsont végének) és az oldalsó malleolusnak (a csípő végének) nevezik. Ezeknek a csontoknak a végei egy csésze alakúak, melyeket a taluscsont belsejében ül.

Stabil és instabil boka törések

A boka törés kezelésének legfontosabb aspektusa, hogy megértsük, hogyan mozog a talus a tibia és a fibula végeihez képest. A boka törései stabilak (a talus mozgása változatlan) vagy instabil (a talus nem mozog normál módon). Ez azt jelenti, hogy a csukló nincs szimmetrikus helyzetben. Ha a boka törése instabil, akkor invazívabb kezelésre van szükség.

A törött boka típusai

Ha egy törött boka fordul elő, a sérülés a sípcsont végére (a medialis malleolus), vagy a fibula (lateral malleolus), vagy mindkettő végére lehet. A kezelés folytatásának meghatározása attól függ, hogy hol történt a sérülés. Sokféle boka törés létezik, itt a leggyakoribb:

• Oldalsó Malleolus törések (csak fibula): A csonttörés csak a leggyakoribb típusa a boka törésnek. A legtöbb csonttörés műtét nélkül kezelhető, de fontos, hogy a bokaízület stabil maradjon. Ez azt jelenti, hogy bár a csont megszakad, a bokaízület normálisan működik. Ha a bokaízület instabil vagy a szalagok sérültek, akkor valószínűleg a műtét ajánlott. Az egyik nyom, hogy megpróbáljuk meghatározni, hogy a hasi csonttörés műtétet igényel-e, a törés távolsága a csont végéig.A csont végétől számított 4 cm-es körüli törések általában biztonságosak a nem sebészeti bánásmód kezelésére, amennyiben a boka belső oldalán nincs sérülés (lásd alább).
• Medial Malleolus törések (csak tibia): A boka belsejének ez a törése a csont végére a csípő végén található; a csont egy részét mediális malleolusnak nevezik. Az izolált mediális malleolus törés sokkal kevésbé gyakori, mint egy izolált oldalsó malleolus törés. Általánosságban elmondható, hogy egy elmozdított (pozíción kívüli) mediális malleolus törést sebészeti beavatkozással kezelünk.

• Bimalleoláris boka törések (mind a tibia, mind a fibula): A bimalleoláris boka törések akkor jelentkeznek, amikor a boka belső és külső oldala sérül. Ezek a sérülések mindig instabil bokaízületet eredményeznek, és a legtöbb aktív beteg esetében a műtétet ajánljuk. Ha a törés valamivel kevesebb, mint egy tökéletes helyzetben van, akkor a boka közös illesztése hatással lesz, és a boka gyorsított artritiszéhez vezethet. Még a sebészeti beavatkozás esetén is a boka porc sérülhet a törés idején, ami nagyobb eséllyel járhat az ízületi gyulladásra, de arra kell törekednie, hogy a lehető legrövidebb időn belül javítsa ezeket a töréseket, hogy a hosszú távú problémák valószínűsége alacsony legyen amint lehet.
• Bimalleoláris egyenértékű törés (fibula és szalagok): Ez a sérülés csak a csípő törése, de a boka belső oldalán is van egy szakadás. Ez a bokaízület instabilitásához vezet, mintha a belső oldala törött volna, és ezért műtétre van szükség.
• Trimalleoláris törés (mind a tibia, mind a fibula): A trimalleoláris boka törés lényegében megegyezik a bimalleoláris boka törésével, de a csont a tibia hátulján is törik. A sípcsont hátoldalán lévő csontot posterior malleolusnak nevezik. Néha, ha a csontok elég nagy része töredezett, a műtétnek is foglalkoznia kell ezzel a töredékkel. A leggyakrabban azonban a műtét nem különbözik a bimalleoláris boka törésétől.

• Hátsó Malleolus törés (csak tibia): Ez egy ritka sérülés, elkülönítve. A hátsó malleolus törései általában a bimalleoláris boka törésekkel összefüggésben találhatók - ebben az esetben a sérülést trimalleoláris boka törésnek nevezik.
• Maisonneuve törés (tibia és fibula): A Maisonneuve-törés kevésbé gyakori sérülés, de alapos vizsgálat nélkül könnyen figyelembe kell venni. A Maisonneuve-törésben a csont a boka belső oldalán (a medialis malleolusban) megsérül. Míg az oldalsó malleolus ép, a hasi csonton sokkal nagyobb a törés, jellemzően a térd körül. E sérülés ereje áthalad a nagy szegélyen, amely összeköti a két lábcsontot, az úgynevezett syndesmosis. Ennek a támasztó kötésnek a károsodása miatt a boka instabil és a műtét a leggyakrabban szükséges.

A törött boka tünetei

A boka törés gyakori tünetei a következők:

• Fájdalom
• Duzzanat
• zúzódások
• Nem tud járni a lábon
• Deformitás a boka körül

Vannak klinikai kritériumok a boka törések megkülönböztetésére a boka sprains-ről. Ezek az iránymutatások, az úgynevezett Ottawa-kritériumok, segítenek meghatározni, hogy a boka fájdalomban szenvedő embereknél röntgenképeket kell-e tenni.

Megtört boka kezelése

Miután diagnosztizálták a boka törését, fontos a megfelelő kezelés megkezdése. Számos sebészeti és nem sebészeti kezelés, és a helyes kezelés függ a helyes diagnózistól. A sebész a kezelési sajátosságokra vezethet.

A törött boka kezelési lehetőségei