Miért probléma a tüdőödéma

A tüdőödéma egy olyan orvosi állapot, amelyet a tüdő légzsákjaiban lévő folyadékfelesleg (az alveolok) okoz. Mivel a folyadékkal töltött alveolok nem működhetnek rendesen, a tüdőödéma jellemzően jelentős légzési nehézségeket okoz, és gyakran életveszélyes problémává válhat.

Miért probléma a tüdőödéma

Az alveolák a tüdő valós munkája. Az alveoláris légzsákokban a friss levegő, amit lélegeztünk, közel áll a kapillárisokhoz, amelyek oxigénszegény vért hordoznak a szervezet szöveteiből. (Ez az oxigénszegény vér a szív jobb oldaláról a tüdőbe, a pulmonalis artérián keresztül szivattyúzásra került. Itt van több a szív működéséről.)

Az alveolák vékony falain keresztül kritikus gázcsere történik az alveoláris zsákban levő levegő és a kapillárisokon belüli „eltöltött” vér között. Az alveolokból származó oxigént a kapilláris vér veszi fel, és a vérből származó szén-dioxid az alveolákba diffundál. A vér, amely most ismét oxigénben gazdag, a szív bal oldalára kerül, amely a szövetekbe szivattyúz. A „felhasznált” alveoláris levegőt a légkörbe kifújják, ahogy lélegezzük.

Az élet maga függ a gázok hatékony cseréjétől az alveolákban.

Pulmonalis ödémával az alveoláris tasakok némelyike ​​folyadékkal töltődik be. A folyadékkal töltött alveolákban a gázok inhalációs levegő és a kapilláris vér közötti kritikus cseréje már nem fordulhat elő. Ha elegendő számú alveolit ​​érint, a tünetek jelentkeznek. És ha a pulmonalis ödéma kiterjedt, halál léphet fel.

A tüdőödéma tünetei

A tüdőödéma akut módon fordulhat elő, amely esetben gyakran súlyos dyspnea (légszomj), köhögés (amely gyakran rózsaszín, habos köpetet) okoz, és a zihálás. A hirtelen pulmonalis ödéma szintén rendkívüli szorongással és szívdobogással járhat. A hirtelen fellépő pulmonális ödémát gyakran „gyors pulmonális ödémának” nevezik, és leggyakrabban a mögöttes szívprobléma hirtelen súlyosbodását jelzi.Például az akut koszorúér-szindróma villamos pulmonális ödémát okozhat, mint az akut stressz-kardiomiopátia.

Az akut pulmonalis ödéma mindig orvosi vészhelyzet, és végzetes lehet.

A krónikus pulmonalis ödéma, amelyet gyakran látnak szívelégtelenségben, hajlamos arra, hogy idővel tüneteket okozzon, és egyre több alveolit ​​érintenek. Gyakori tünetek a nehézlégzés, az orthopnea (a fekvő fekvés nehézsége), paroxiszmális éjszakai dyspnea (éjszaka ébredés), fáradtság, lábödéma (duzzanat) és súlygyarapodás (a folyadék felhalmozódása miatt).

Mi okozza a tüdőödémát?

Az orvosok általában osztják a tüdőödémát a két típus egyikére: a szív pulmonalis ödémára és a nem szíves pulmonális ödémára.

Szív Pulmonalis Edema

A pulmonalis ödéma leggyakoribb oka a szívbetegség. A szív pulmonalis ödémája azért következik be, mert a mögöttes szívprobléma a szív bal oldalán lévő nyomást megemeli. Ezt a nagy nyomást a pulmonális vénákon keresztül visszafelé továbbítják az alveoláris kapillárisokba. A megnövekedett pulmonalis kapilláris nyomás miatt a folyadék a kapillárisokból az alveoláris légtérbe vezet, és tüdőödéma lép fel.

Majdnem bármilyen szívbetegség végül a bal oldali szívnyomás emelkedéséhez és így a pulmonális ödémához vezethet. A pulmonális ödéma okozta leggyakoribb szívbetegségek a következők:

• koszorúér-betegség (CAD)
• szívelégtelenség bármilyen okból
• szívszelepbetegség, különösen a mitrális stenosis, a mitrális regurgitáció, az aorta stenosis, vagy az aorta regurgitáció
• súlyos vérnyomás

Krónikus szív pulmonalis ödéma esetén a kapillárisokon belüli magas nyomás végül változásokat okozhat a pulmonalis artériákban. Ennek eredményeként magas pulmonalis artériás nyomás léphet fel, melyet pulmonalis hipertóniának nevezünk. Ha a szív jobb oldala a vér fokozott pulmonalis artériás nyomásának szivattyúzására szolgál, akkor a jobb oldali szívelégtelenség végül kialakulhat.

Nem szíves tüdőödéma

A nem szíves pulmonalis ödémában a folyadék megtelik az alveolákat az emelkedett szívnyomással nem összefüggő okok miatt. Ez akkor fordulhat elő, ha a tüdő kapillárisai megsérülnek néhány nem szívbetegség következtében. Ennek eredményeként a kapillárisok „szivárognak”, és elkezdenek szivárogni a folyadékot az alveolákba.

A nem szíves pulmonalis ödéma leggyakoribb oka az akut légzési distressz szindróma (ARDS), amelyet a tüdőben lévő diffúz gyulladás okoz. Ez a gyulladás károsítja az alveoláris falakat, és lehetővé teszi a folyadék felhalmozódását. Az ARDS-t jellemzően a kritikus betegeknél észlelik, és fertőzés, sokk, trauma és számos más feltétel is okozhat.

Az ARDS mellett a nem szíves pulmonalis ödéma is előállítható:

• Tüdőembólia
• Nagy magassági betegség
• Kábítószerek (különösen a heroin és a kokain)
• Vírusos fertőzések
• Toxinok (például klór vagy ammónia belélegzése)
• Neurológiai problémák (például agyi trauma vagy szubarachnoid vérzés)
• Füst belélegzése
• Fulladásközeli

A pulmonalis ödéma diagnosztizálása

A pulmonális ödéma diagnózisának gyors kialakítása kritikus; és különösen kritikus a helyes ok diagnosztizálása.

A pulmonalis ödéma diagnosztizálása általában viszonylag gyorsan történik a fizikai vizsgálat elvégzésével, a vér oxigénszintjének mérésével és mellkasi röntgenképpel.

A pulmonális ödéma felismerése után azonnal meg kell tenni a lépéseket annak érdekében, hogy azonosítsuk az alapot. Ebben az erőfeszítésben nagyon fontos az orvosi kórtörténet, különösen, ha szívbetegség (vagy megnövekedett kardiovaszkuláris kockázat), kábítószer-használat, toxinok vagy fertőzések vagy a tüdőembólia kockázati tényezői vannak.

Az elektrokardiogram és az echokardiogram gyakran segítenek a mögöttes szívbetegségek kimutatásában. Ha szívbetegség gyanúja merül fel, de nem bizonyítható nem invazív teszteléssel, szívkatéterezésre lehet szükség. Egyéb nemkívánatos okok gyanúja esetén más vizsgálatokra is szükség lehet.

Nem pulmonális pulmonalis ödémát diagnosztizálnak, ha a pulmonalis ödéma jelen van a megemelkedett bal szívnyomás hiányában.

A tüdőödéma kezelése

A pulmonális ödéma kezelésének azonnali céljai a tüdőben lévő folyadék felhalmozódásának csökkentése és a vér oxigénszintjének normális helyreállítása. Az oxigénterápia gyakorlatilag mindig azonnal megtörténik. Ha szívelégtelenség jelei vannak jelen, a diuretikumokat is akut módon adják. A vérben táguló gyógyszereket, például a nitrátokat gyakran használják a szív belsejében lévő nyomás csökkentésére.

Ha az ilyen intézkedések ellenére a vér oxigénszintje kritikusan alacsony marad, szükség lehet mechanikai szellőzésre. A mechanikus szellőzés az alveolákon belüli nyomás növelésére és a felgyülemlett folyadék egy részének a kapillárisokba történő visszahelyezésére használható.

Azonban a pulmonális ödéma végső kezelése - akár szívbetegség, akár nem szívbetegség miatt - megköveteli, hogy azonosítsák és kezeljék a mögöttes orvosi problémát.

Forrás: