Mit kell tudni az IPMN tumorról

Az intraductal papilláris mucinous neoplazma (IPMN) a hasnyálmirigyben található ciszta. Ezek a ciszták nem rákosak, hogy elinduljanak, jóindulatúak. Ezek azonban azért vannak, mert az esetek egy részében egy IPMN rosszindulatú (rákos) daganatokká alakulhat. Ezek a rákos daganatok invazívvá válnak, és a hasnyálmirigyrák egyik formája, amelyet nehéz kezelni.

Az IPMN-vel diagnosztizálva zavaró és zavaró lehet, különösen akkor, ha információt keres a rák lehetőségeiről és arról, hogy mi a következő a megfigyelési és kezelési lehetőségek tekintetében. Számos esetben egy IPMN-t találunk olyan teszten, amelyet valamilyen, a hasnyálmirigyhez nem kötődő tesztnél végeznek. Ez idő alatt fontos, hogy egy vagy több szakember véleményét keresse meg, hogy megtudja, mi az összes lehetőség.

A jó döntések megtartása és más orvosok tájékoztatása a múlt egészségi problémáiról (és különösen a hasnyálmirigyről, mint a hasnyálmirigy-gyulladásról) szintén hasznos a döntéshozatalban. Végül a szeretteinkkel és az egészségügyi szolgáltatókkal való elismerés és beszélgetés a stresszt és a bizonytalanságot is segítheti.

A hasnyálmirigy

A hasnyálmirigy egy szerv a hasban, amely a gyomor mögött ül. A hasnyálmirigynek van egy főcsatornája, amely sok ágat tartalmaz. A hasnyálmirigy-csatorna a vékonybél első részéhez (a duodenumhoz) kapcsolódik. A hasnyálmirigyben előforduló emésztőenzimek az ágakon, a főcsatornán, majd a nyombélbe jutnak.

Gyakran elfeledett, de a hasnyálmirigy létfontosságú hormonokat termel, és kulcsszerepet játszik az emésztési és anyagcsere folyamatokban. A hasnyálmirigy inzulint termel, amely egy hormon, amely néhány szerepet játszik a szervezet anyagcseréjében, beleértve a glükóz (cukor) felszívódását a szervezet izmaival, zsírjával és májjával. A hasnyálmirigy által termelt elég inzulin nélkül a szervezet vércukorszintje emelkedhet. A következetesen magas vércukorszint ahhoz vezethet, hogy a szervezet sejtjei nem kapnak elég energiát, valamint számos különböző egészségügyi állapot kialakulását. A cukorbetegség a magas vércukorszinthez kötődő betegség, és bizonyos formákat a hasnyálmirigy okozza, hogy nem termel elég inzulint vagy nem használja hatékonyan az inzulint.

A hasnyálmirigy glükagont is termel, amely a vérben a glükózszintet növelő hormon. A Glucagon segít megakadályozni a vércukorszint alacsony szintjének (hipoglikémiának) kialakulását. Az inzulinnal együtt a glukagon segít szabályozni a vércukorszintet, és egyenletes szinten tartja a szervezetben. Ritka, hogy a hasnyálmirigy túl sok vagy túl kevés glükagont termel. Az IPMN alkalmazása azonban hozzájárulhat a glukagon termelésének csökkentéséhez.

Hasnyálmirigy ciszták

A Johns Hopkins kutatói tanulmányt készítettek, hogy megtudják, hány embernek volt IPMN-je, amely nem okozott tüneteket. A számítógépes tomográfiai (CT) vizsgálatokat 2832 betegből vizsgálták, akik a hasnyálmirigyet tartalmazzák. Azt találták, hogy bár a betegek egyike sem volt hasnyálmirigy tünetei, 2,6% -uk volt hasnyálmirigy-cisztája.

A ciszták olyan sejtek csoportja, amelyek egy zsírt képeznek, amely folyadékkal, levegővel vagy szilárd anyaggal tölthető. Néhány különböző típusú ciszták képződhetnek a hasnyálmirigyben, a két fő serozikus és mucinous. Az IPMN egy nyálkahártya-ciszta, és az egyik jellemzője, hogy olyan folyadékokat tartalmaznak, amelyek viszkózusabbak, mint a serózus cisztákban. További tanulmányok azt mutatták, hogy a Johns Hopkins kutatásban talált ciszták többsége IPMN-k voltak.

Az IPMN-ek a hasnyálmirigy-csatornák belsejében képződnek. Ezek különböznek a más típusú cisztáktól, mert olyan vetületeik vannak, amelyek kiterjednek a hasnyálmirigy-csatornarendszerbe.

Tanulmányok azt mutatják, hogy a hasnyálmirigy cisztái gyakoribbak, mint korunk. A Johns Hopkins-vizsgálatban egyetlen 40 év alatti beteg sem volt cisztája, és a ciszták aránya a 80-89 éves korcsoportban 8,7 százalékra emelkedett.

Jelek és tünetek

A legtöbb esetben az emberek nem tudják, hogy IPMN-vel rendelkeznek, és nincsenek tünetek. Néha IPMN-t találunk olyan képalkotó tesztek során, amelyeket egy másik probléma vagy állapot keresésére és a hasnyálmirigyet magában foglaló eseményekre keresünk. Bizonyos esetekben az IPMN-ben szenvedő betegeknél akut pancreatitis alakulhat ki, ami arra készteti őket, hogy keressenek kezelést. Az első jelek és tünetek némelyike ​​nem specifikus (ami azt jelenti, hogy sokféle körülmény alakulhat ki), és a következőket tartalmazhatja:

• Hasi fájdalom
• Sárgaság
• Hányinger
• Véletlen fogyás
• Hányás

Milyen tünetei vannak a pancreatitisnek?

Diagnózis

Számos tesztet lehet használni, hogy IPMN-t kereshessenek, vagy ha egyszer felfedezzük azokat.

CT vizsgálat

A CT-vizsgálat egy speciális röntgen, amely kontrasztfesték használatával történhet. Nem invazív, és azt a beteg végzi, aki egy asztalon fekszik, amely a CT-gépbe csúszik, úgy, hogy képeket lehessen venni a hasról. A gép a képeket a páciens fekvése közben veszi fel, néha arra kérik, hogy tartsa a lélegzetét. Ez a teszt segíthet a hasnyálmirigy megjelenítésében, valamint az IPMN jelenlétének keresésében vagy megerősítésében.

Endoszkópos ultrahang (EUS)

Az EUS hanghullámokat használ a hasi szervek és szerkezetek, például a gyomor, a vékonybél, a hasnyálmirigy, az epevezetékek és a máj számára. A betegek nyugtatókat kapnak egy EUS-kezelés alatt, és fél órától egy óráig tart. A vizsgálat alatt vékony csövet vezetünk át a száj és a gyomor és a vékonybélbe. Az ebből a vizsgálatból származó képek segíthetnek megmutatni, hogy van-e bármilyen eltérés a hasnyálmirigyben.

Bizonyos esetekben biopsziát lehet végezni, mert a szervek elhelyezkedése látható a képeken, és ez segít az orvosnak, hogy vezesse a tűt a hasba és a helyes helyre a biopszia bevételéhez. Ezt a tesztet akkor lehet elvégezni, ha egy másik vizsgálat során egy IPMN vagy egy gyanús IPMN található.

Mágneses rezonancia cholangiopancreatográfia (MRCP)

Az MRCP egy nem invazív teszt, amely erős mágneses mezőt használ a máj, a hasnyálmirigy, az epehólyag és az epevezetékek megtekintéséhez. Ez a vizsgálat megmutathatja, hogy az epe-csatornák elzáródtak-e, például egy gyanús IPMN-vel.

A vizsgálat során a kontrasztfesték, amelyet egy itallal vagy egy IV-vel adtak be, segíthet a képek fokozásában. A betegek olyan asztalon fekszenek, amely a gép közepére csúszik. A vizsgálat alatt a betegeket meg kell tartani. A teszt körülbelül 45 percig tarthat.

Az IPMN típusai

A sebészileg eltávolított IPMN-eken végzett vizsgálatok alapján a cisztákat általában a patológusok (a szövetek, szervek és testfolyadékok tanulmányozására szakosodott orvos) két kategóriába sorolják.

Az első kategória az, ahol nincs invazív rák, a második pedig ott van jelentése az IPMN-hez kapcsolódó invazív rák. A két típus között jelentős különbség van a prognózisban, mivel az invazív rákkal nem rendelkező IPMN-ekkel rendelkező betegek ötéves túlélési aránya 95 és 100 százalék között van.

Az IPMN-ek további besorolása a hasnyálmirigy helyén található: a főcsatornában vagy a főcsatornán levő ágakban, vagy mindkét helyen (vegyes). Bizonyos bizonyíték van arra, hogy az IPMN-k csőcsatornái kevésbé valószínűsítik a kapcsolódó invazív rákot, mint a főcsatorna IPMN-ek. Más kutatási munkák szerzői azonban azt mutatják, hogy nincs egyértelmű különbség a kettő között, mert bármelyik típus rákkal társítható.

Az IPMN mérete is fontosnak tűnik, mivel a nagyobbak (több mint 30 milliméter) nagyobbak, mint a kisebbek. Az IPMN-típusok osztályozásának és megértésének fontossága akkor lép életbe, amikor a műtéti kezeléssel kapcsolatos döntéseket hoz, vagy figyelemmel kíséri, hogy az idővel változik-e.

Az invazív rák nélkül jelenlévő IPMN-ek szintén három altípusba sorolhatók: alacsony fokú diszplázia, mérsékelt diszplázia és magas fokú diszplázia. A diszplázia egy sejt abnormális állapotára utal. Bizonyos esetekben a sejtek azt jelenti, hogy a sejt rákos megbetegedés. Az IPMN-ek esetében úgy gondolják, hogy idővel az alacsony fokú diszpláziától a magas fokú diszpláziaig terjednek. Úgy gondolják, hogy az IPMN-nek ezután esélye lehet az invazív rák kialakulására.

Az invazív rákkal összefüggő IPMN-ekkel rendelkező betegek esetében a prognózis számos tényező alapján széles körben változik. Ezen tényezők egyike az IPMN altípusa, a két forma kolloid karcinóma és tubuláris karcinóma. A kolloid karcinóma becsült ötéves túlélési aránya 57 és 83 százalék közötti, a tubuláris karcinóma pedig 24-55 százalék.

Kezelés

A legtöbb esetben az IPMN-nek nem tekinthető a rák kialakulásának nagy kockázata, és így az éber várakozás mindent megtesz. Az IPMN méretét megfigyelő teszteket, például a fent leírtakat, rendszeres időközönként végezzük. A fióktelepben lévő kis IPMN-eket évente ellenőrizni lehet, de a nagyobbaknak szükségük lehet egy olyan értékelésre, amely gyakran háromhavonta történik.

Ha vagy ha vannak olyan változások, mint az IPMN egyre nagyobb, döntéseket hozhat a kezelésről. A kezelés kockázatát gondosan mérlegelni kell a rák valószínűségével. Azoknál az embereknél, akiknek az IPMN-hez kapcsolódó tünetei vannak, még akkor is, ha a rák alacsony kockázatának tekintik a kezelést.

Ha aggodalomra ad okot, hogy az IPMN ráksá fejlődik, az egyetlen kezelés a hasnyálmirigy egy részének eltávolítására szolgáló műtét (vagy ritkán mindez). Az IPMN eltávolítása műtéten keresztül gyógyítónak tekinthető.

Az IPMN-ket, amelyek a főcsatornában találhatók, gyakrabban tekinthetők műtétnek, mint az csak az ágakban találtak. Ezért, ha a beteg eléggé alkalmas a műtétre, általában ajánlott eltávolítani ezeket az IPMN-ket. Ez azt jelenti, hogy a hasnyálmirigy egy részét sebészeti úton eltávolítják.

Ez nagy műtét, és nyíltan megtehető, amely magában foglalja a hasi metszést. Egyes esetekben a műtétet laparoszkóposan lehet elvégezni. Ez azt jelenti, hogy minimálisan invazív technikákat alkalmaznak, amelyek magukban foglalnak csak kis bemetszéseket és egy apró kamerát a műtét befejezéséhez. Általában ajánlott, hogy a hasnyálmirigy egészét vagy egy részét eltávolító műtéteket olyan sebész végezze, aki sok tapasztalattal rendelkezik az ilyen eljárásokban.

Distalis Pancreatectomia

Ez egy olyan eljárás, amellyel eltávolíthat egy részt a hasnyálmirigy testétől és a faroktól, ami a hasnyálmirigy legközelebbi része. Bizonyos esetekben a lép is eltávolítható. A legtöbb embernek elég lesz a hasnyálmirigyük a műtét után, hogy a hormonok és az enzimek termelése nem befolyásolható. Ha több hasnyálmirigyet kell szedni, szükséges lehet olyan gyógyszerek vagy enzimek kiegészítése, amelyeket a szervezet már nem termel elegendő mennyiségben.

Pancreaticoduodenectomy

Ezt a műtétet, amelyet Whipple-eljárásnak is neveznek, akkor végezzük, amikor az IPMN a hasnyálmirigy távoli vagy „fejében” van. Az epevezeték, az epehólyag és a gyomor egy része szintén eltávolításra kerül, ebben az esetben a gyomor a vékonybél második részéhez (a jejunumhoz) kapcsolódik.

Összes pancreatectomia

Ezt a műtétet ritkán használják az IPMN kezelésére, és csak akkor lehet szükség, ha az IPMN a teljes főcsatornán átnyúlik. Ez a teljes hasnyálmirigy eltávolítása, valamint a lép, az epehólyag, a vékonybél első része és a gyomor egy része. A gyomor ezután összekapcsolódik a vékonybél második részével (a jejunum) az emésztés megőrzése érdekében.

A műtét után szükség van egy endokrinológus nevű szakemberrel való együttműködésre, hogy helyettesítse a szervezetben a hasnyálmirigy által előállított hormonokat és enzimeket. Leginkább a vércukorszint szabályozásához gyógyszerekre lesz szükség, mivel a glükagon és az inzulin már nem a szervezet által történik.

Hogyan kezelik a hasnyálmirigy-rákot

Egy szó a DipHealth-től

Az a gondolat, hogy egy IPMN-t, különösen, ha véletlenül találjuk, valójában az lehet. A legtöbb esetben azonban ezek a ciszták nem okoznak tüneteket, és a legtöbb ember nem tudja, hogy vannak. Általában bármilyen változás figyelhető meg, és nincs szükség kezelésre. Az esetek kisebb része műtétre lehet szükség ahhoz, hogy eltávolítsa őket, de ez azért van, hogy csökkentsék a rák kialakulásának kockázatát.

A legtöbb ember jól fog gyógyulni. Ha több invazív rákot találunk, sajnos radikálisabb műtétre lenne szükség. Az IPMN kutatása nagyobb megértéshez vezetett, hogyan kezeljük és kezeljük őket, és a sebészeti technikák jelentősen javultak. A tüneti vagy bonyolult IPMN-vel rendelkező személyek kilátása most világosabb, mint valaha.