Fagyasztott váll és pajzsmirigy betegség

Gyakran kezdődik a váll vagy egy unalmas, fájdalmas fájdalom mozgása a váll területen. Ha ezek a tünetek ismerősek, ragadós kapszulitisz, egy gyakrabban fagyott vállaként ismert állapot. Bár nem világos, hogy miért van gyakrabban a fagyasztott váll az endokrin problémákkal küzdő embereknél, beleértve a pajzsmirigy betegségeket is.

Ok és okozat

A vállízületet alkotó csontok, szalagok és inak a kötőszövet kapszulájába vannak csomagolva. A fagyasztott váll akkor jelentkezik, amikor ez a kapszula megerõsödik és gyullad, és így háborús szövetet képez.

Az endokrin állapot, mint például a cukorbetegség vagy a pajzsmirigy-betegség, beleértve a hyperthyreosisot és a hypothyreosisot is, a fagyasztott váll kockázati tényezője. És bár a pajzsmirigy-betegség és a fagyasztott váll közötti kapcsolat bizonytalan, a kutatás feltárta néhány lehetséges kapcsolatot a hyperthyreosis és a hypothyreosis között.

A 2014-es tanulmány azt a következtetést vonta le, hogy a hyperthyroidos betegeknek az általános populációhoz képest 1,22-szerese a ragadós kapszulitisz kialakulásának kockázata. A vizsgálat 4 472, hyperthyreosisban szenvedő embert követett hét év alatt. Ezen időszak alatt 162 közülük kialakult ragasztó kapszulitis.

A kutatók azt feltételezték, hogy ezek az eredmények összefügghetnek a citokineknek nevezett fehérjék termelésével stimulált gyulladásos folyamatokkal, amelyek mind a hyperthyreosisra, mind a ragasztó kapszulitiszre jellemzőek. Elképzelhető, hogy kiválaszthatjuk a másikat, vagy akár egymás után is előfordulhatnak.

Egy másik vizsgálatban 93 fagyasztott vállú és 151 beteg nélkül értékeltük. A hypothyreosisban szenvedő betegekben a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) magasabb szérumszintjeit is találták a fagyasztott vállú betegekben.

Végül ismert, hogy az izomfájdalom (myopathia) gyakori mind a hypothyreosisban, mind a hyperthyreosisban. Ez azonban nem egyértelmű, hogy ez a fagyasztott vállhoz kapcsolódik-e.

Nem világos, hogy mi okozza a fagyasztott vállát, de úgy tűnik, hogy gyakrabban fordul elő a 40 és 60 év közötti nőknél, valamint a pajzsmirigy betegségben szenvedőknél.

A fagyasztott váll egyéb kockázati tényezői vagy lehetséges okai:

• Vállsérülés, vállműtét, váll trauma, vagy immobilizált váll
• A műtét, amely immobilizálja a vállát, mint például a mellműtét vagy a nyitott szívműtét
• Hormonális változások, mint például a perimenopauza és a menopauza
• A nyaki nyaki lemezbetegség

Tünetek

A fagyasztott váll tünetei általában lassan fejlődnek, és fokozatosan romlik. Gyakran előfordul, hogy az állapot enyhe fájdalommal kezdődik több hónap alatt. Jellemzően három különböző szakaszon megy keresztül, amelyek minden egyes stádiumban különböző tüneteket mutatnak:

• Fagyasztási szakasz: Ez általában a fájdalmasabb szakasz, a fájdalom a legsúlyosabb a külső vállán. Bizonyos esetekben fájdalmat is okozhat a felkarján. A vállunk mozgatása fájdalmas lehet, így a mindennapi tevékenységek, amelyek megkövetelik, hogy felemeljék a karodat - mint például a haj tisztítása, vagy valamilyen magas polcon való elérése - nehézkes lehet. Talán alvás közben is fájdalmat okozhat. A vállban lévő mozgási tartománya szintén jellemzően csökken.
• Fagyasztott szakasz: Ebben a szakaszban a vállunk mozgási tartománya még korlátozottabb, és a vállunk merevebb lesz. Egyre nehezebb lesz felemelni a karjait, vagy hátrafelé mozgatni a karjait. Idővel a váll olyan merevvé válhat, hogy szinte lehetetlen mozogni. Előfordulhat azonban, hogy csökken a fájdalom, mivel a váll egyre kevésbé mobil.
• Felolvasztási szakasz: Általában kevésbé lesz fájdalma ezen a ponton, és a mozgás tartománya idővel javulni fog.

Fagyasztott váll szakaszai

Diagnózis

A fagyasztott váll diagnosztizálása bonyolult lehet, mert a fő tünetek - a fájdalom és a merevség - számos más körülményre jellemzőek, beleértve a rotátor mandzsetta sérüléseit is. Valójában a fagyasztott váll gyakran hibásan diagnosztizálódik, mint a rotátor mandzsetta szakadása. Továbbá, a fagyasztott vállú emberek néha kompenzálják a csökkent vállízület mozgását a válluk és a gerincük bizonyos módon történő mozgatásával, ami növeli a pontos diagnózis megszerzésének kihívását.

Orvosa valószínűleg egy zsibbadó gyógyszerrel fogja befecskendezni a vállát annak érdekében, hogy felmérje mozgási tartományát anélkül, hogy fájdalmat okozna. Felkérik, hogy különböző módon mozdítsa el a karját; ezt "aktív" mozgási tartománynak nevezik. Orvosa manipulálhatja a karját is, hogy meghatározza a passzív mozgási tartományt. A fagyasztott váll mindkettőt érinti.

Az egyéb problémák elkerülése érdekében képalkotó teszteket is végezhetünk, például röntgen- vagy mágneses rezonanciás képalkotást (MRI).

4 módja annak, hogy megmondja, hogy van-e fagyott váll

Kezelés

A fagyasztott váll idővel önmagában megszűnik, de ez több éves fájdalmat és korlátozott mozgást jelenthet, amíg a váll normális állapotba nem kerül. Bizonyos esetekben a váll teljes mozgási tartománya soha nem tér vissza.

Amikor a fagyasztott vállat azonosítják és diagnosztizálják korán, a kortizon injekciót közvetlenül a fagyasztott közösségbe segíthet visszaállítani a mozgási tartományt, és drámaian segíthet a gyógyulási idő gyorsításában. A kortizon-kezelés hatásainak kiegészítése érdekében a gyengéd nyújtás, szemben az agresszívebb fizikai terápiával, ajánlott.

Bizonyos esetekben a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-ok) a fizikoterápiával és az otthoni gyakorlatokkal együtt hatékonyak lehetnek. Ez a megközelítés segíthet a mozgás tartományának helyreállításában és a fájdalom enyhítésében, de akár egy évet is igénybe vehet a teljes megkönnyebbülés érdekében.

A fagyasztott vállsebészet az utolsó lehetőség, de ajánlott, ha más lehetőségek nem hatékonyak. A sebészet - amely gyakran arthroszkóposan történik - a hegszövet eltávolítására és a vállban lévő tapadásokra összpontosít. A műtét után a fizikai terápia időtartama általában szükséges a vállban lévő mozgástartomány helyreállításához és fenntartásához.

Van néhány ígéretes újabb lehetőség a megfagyott vállra is. Ezek közé tartozik a transzkután elektromos stimuláció (TENS), amelyről kimutatták, hogy jelentősen növeli a mozgási tartományt. A kis teljesítményű lézerterápia és a mélyhűtés (diathermikus kezelés) nyújtással szintén megkönnyebbülést okozhat.