A május Thurner-szindróma alapjainak megértése

Május Thurner-szindróma, vagy csípő-vénás kompressziós szindróma akkor fordul elő, ha a jobb közös csípő artéria keresztezi a bal oldali közös idegvénát, összenyomva az artéria és a gerinc között. Az anatómia változása növeli a mélyvénás trombózis (DVT) kialakulásának esélyét.

A May Thurner szindróma tünetei

Minden május Thurner-szindrómában szenvedő embernek nincsenek tünetei, amelyek másodlagosak a bal oldali közömbös vénák összenyomódásával. Néha véletlenül észlelhető, amikor a képalkotás (különösen a CT-vizsgálat vagy az MRI) más okokból történik. Legtöbbször felfedezték a bal láb DVT-jének feldolgozása során. A tünetek lehetnek fájdalom és / vagy duzzanat. Május Thurner-szindróma gyakrabban fordul elő 20-50 éves nőknél.

A vérrögök fokozott kockázata

A bal oldali koponya-vénák összenyomása irritációt / sérülést okoz a véredényben, ami a véredény falának megvastagodásához vezet. A véredény falának ez a megvastagodása a vér összegyűjtését (stáziának is nevezik), ami növeli a vérrögképződés kockázatát. Ez a kockázati tényező kombinálva a vérrögképződés egyéb kockázati tényezőivel, mint például a hormonális fogamzásgátlás (fogamzásgátló tabletták) vagy a műtét utáni hosszú távú képtelenség, tovább fokozhatja ezt a kockázatot.

Diagnózis

A máj Thurner szindróma diagnosztizálása nehéz lehet az erek elhelyezkedése alapján. A legtöbb vérrög a karokban és a lábakban könnyen látható a Doppler ultrahangon, de a medence vérei nem.

Lehet, hogy Thurner-szindrómát a bal lábában lévő vérrög képződés nélküli (ismert ok, mint pl. Trauma vagy fertőzés nélkül) okának kell tekinteni, különösen, ha a bal lábban több mint egy vérrög jött létre.

A diagnózis általában megköveteli a kismedencei erek pontosabb képalkotását, mint például a CT (CAT) venográfia vagy mágneses rezonancia venográfia (a vénák MRI). Az intravaszkuláris ultrahang (ultrahang a véredény belsejében) nagyon hasznos lehet a bal oldali koponya-vénák kompressziójának megjelenítéséhez.

A May Thurner-szindróma felfedezése után a legtöbb szakértő javasolna egy olyan munkát, amely más kockázati tényezőket keres a vérrögképződéshez. Ezt gyakran hiperkoagulálható feldolgozásnak nevezik.

Kezelési beállítások

Ha vérrög van jelen, antikoaguláns kezelésre van szükség. Sajnos az antikoaguláció hosszú távú kezelése (vérhígítók, mint a heparin, enoxaparin vagy warfarin) nem elegendő a további vérrögképződés megelőzéséhez. A diagnózis idején gyakran szükség van a "vérrögképződéssel" történő kezelésre, mint a szöveti plazminogén aktivátor (tPA) vagy a trombektómia (a vérrög mechanikus eltávolítása).Ezeket az eljárásokat valószínűleg egy beavatkozó radiológus vagy egy vaszkuláris sebész végzi.

A vérrög kezelése csak egy része a kezelésnek. A vérrög eltávolítása nem fogja kezelni a bal oldali közös csípő véna összenyomódásának alapjául szolgáló problémát, ami nagy kockázatot jelent a vérrögképződésre. A további vérrögképződés megelőzése érdekében egy stent, egy kis dróthálót lehet elhelyezni, hogy a véna nyitva maradjon. Ezek a kezelések (tPA, thrombectomia, stent elhelyezése) ugyanakkor előfordulhatnak az intravaszkuláris ultrahanggal, amely lehetővé teszi a diagnózis és a végleges kezelés megerősítését.

A stent elhelyezés után a közvetlen időszakban (3-6 hónapig) az antikoaguláns kezelést folytatni kell, de nem szükséges a hosszú távú kezelés.