Hallásvesztés az autoimmun belső fülbetegséggel kapcsolatban

Az autoimmun belső fülbetegség olyan ritka betegség, amely a hallási képesség gyors csökkenését és néha olyan tüneteket eredményez, mint a szédülés vagy az egyensúlyvesztés.

Mi a belső fül autoimmun betegsége és mi okozza azt?

A belső fülre ható autoimmun betegségek nem minden jól ismertek, azonban általában az immunrendszer összetevőit (immunsejtek vagy antitestek) tartalmazzák, amelyek ismeretlen okok miatt elkezdenek megtámadni a belső fület alkotó szerkezeteket. Számos elmélet van arról, hogy ez hogyan történik, de ez általában egy másik, meglévő autoimmun rendellenességhez hasonlóan fordul elő:

• Allergiák (leggyakrabban az élelmiszerrel kapcsolatos)
• Cogan-szindróma
• Szisztémás lupus erythematosus (gyakori, de hallásvesztés is összefügghet a betegség kezelésére használt gyógyszerek mellékhatásaival)
• Sjogren szindróma (néha száraz szem szindróma)
• Rheumatoid arthritis (ellentmondásos)
• Ankilozáló spondylitis
• Colitis ulcerosa
• Granulomatózis poliangiitissal
• scleroderma
• Pszoriázisos ízületi gyulladás
• Behcet betegsége
• Relapszív polikondritis (gyakori)
• Polyarteritis nodasa

Néhány fertőző betegség autoimmun halláscsökkenéssel is társult. Ezek tartalmazzák:

• Lyme-kór
• Szifilisz

Ezekről a betegségekről úgy vélik, hogy az antitestek termelésének növekedésével és a belső fül későbbi támadásával járnak. Egyéb lehetséges okok vagy kapcsolódó feltételek:

• A traumát követő hidropsok (ritka betegség, amely a fejsérülés után következik be)
• Sebészeti trauma vagy időbeli csont trauma
• Meniere betegsége

Az autoimmun betegség okozta halláskárosodás viszonylag ritkán okozza a halláskárosodást, ami az esetek körülbelül 1 százalékát teszi ki.

Az autoimmun belső fülbetegség tünetei

Az autoimmun belső fülbetegség legjellemzőbb tünete a hirtelen halláscsökkenés, amely általában mindkét fülben (kétoldalú) fordul elő. Ez a gyors halláscsökkenés általában érzékszervi jellegűnek minősül, és gyakran mellkasi tünetekkel jár, mint például szédülés vagy egyensúlyvesztés. A halláscsökkenés általában néhány hónapos időszak alatt történik.

Az autoimmun belső fülbetegség diagnosztizálása

Ha autoimmun belső fülbetegség tünetei vannak, orvosa több teszt kombinációját is felhasználhatja a diagnózis megerősítésére. Íme néhány olyan teszt, amelyet az orvosa elrendelhet:

• Vérvizsgálatok a mögöttes autoimmun rendellenesség megerősítésére vagy kizárására (ANA, eritrocitaszedési sebesség, reumatoid faktor, humán leukocita antigének, C-reaktív fehérje).
• Más vérvizsgálatok közé tartozhatnak: anti-cochlearis antitest teszt, limfocita transzformációs vizsgálat, Lyme titer.
• Különböző hallásvizsgálatok, beleértve az audiometriát, az ABR-t, az otoakusztikus emissziós teszteket, az ECOG-t (elektrokochleográfia).
• Orvosa dönthet úgy, hogy egy immunszuppresszív gyógyszert vagy egy kortikoszteroidot is kipróbál, és megvizsgálja, hogy reagál-e erre. A pozitív válasz segíthet megerősíteni az autoimmun belső fülbetegség diagnózisát. Ha azonban nem reagál a gyógyszerre, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs autoimmun belső fülbetegsége.
• Rotary szék teszt: Ez a teszt segít megállapítani, hogy a szédülés vagy az egyensúlyi problémák a vestibularis rendszerből vagy a test egy másik részéből erednek.

A fent felsorolt ​​tesztek egyike sem specifikus az autoimmun belső fülbetegségre, hanem arra szolgál, hogy kizárja vagy megerősítse a kapcsolódó körülményeket. A diagnózis a tünetek, a kórtörténet, a fizikai vizsga során tapasztalt orvos megállapításai és a vonatkozó vizsgálati eredmények kombinációján alapul.

Az autoimmun belső fülbetegség kezelése

Gyakran a kezelés első sora az orális szteroid gyógyszerek, például prednizon, dexametazon vagy aldoszteron. Ezeket általában körülbelül 1 hónapig használják.A szteroidokat általában nem használják cukorbetegek, peptikus fekélybetegségek, glaukóma vagy magas vérnyomás esetén. A szteroidok az idő körülbelül 60 százaléka hatékonyak. A szteroidokat soha nem szabad abbahagyni hirtelen, hanem lassan kúposan.

Az orális szteroidok néhány embernél jelentős mellékhatásokat okozhatnak. Ezért orvosa dönthet úgy, hogy a szteroidokat közvetlenül a belső fülébe helyezi (ezt a gyógyszeradagolási módot transtympanicnak nevezik). Ez magában foglal egy kis sebészeti bemetszést, amelyet a füldobban (myringotomia néven) végeznek, amelyet gyakran végezhetünk helyi érzéstelenítővel, vagy ha szükséges, egy kórházban vagy sebészeti központban általános érzéstelenítés alatt. A tympanostomiás csövet rendszerint úgy helyezik el, hogy a bemetszést nyitva tartsák, így a kezelést egy ideig folytathatjuk. Az eljárás viszonylag egyszerű, és általában nem okoz sok fájdalmat. Miután a csövet eltávolították, a bemetszés elég gyorsan gyógyul.

Ha Ön nem szteroid terápiában részesül, vagy ha a szteroid-kezelés nem működik Önnél, orvosa más gyógyszert is választhat.

A citotoxikus gyógyszerek, mint például a metotrexát és a ciklofoszfamid hatékonyak lehetnek az autoimmun belső fülbetegségek kezelésében, amikor a szteroidok meghibásodnak, vagy nem jelentenek választást, azonban a mellékhatások korlátozhatják azok használatát. A metotrexátot általában azért alkalmazzák, mert kevesebb mellékhatással jár, mint más citotoxikus szerek, és ha mellékhatások jelentkeznek, általában enyhe és reverzibilisek.

A metotrexát és a ciklofoszfamid mellékhatásai lehetnek: vérszegénység, thrombocytopenia, vese vagy máj toxicitás, meddőség vagy csontvelő-szuppresszió. A gyógyszerek szedése során az orvosnak szorosan ellenőrizni kell az egészségét, és szükség lehet rutin vérvizsgálatokra a vesefunkció és a májfunkció megfigyelésére. A metotrexáttal végzett kezelés sikeressége körülbelül 69 százalék.

Egyéb gyógyszerek, amelyeket orvosa megpróbálhat az alábbiak közül:

• Etanercept (tumor-nekrózis faktor antagonista)
• N-acetil-cisztein

Ezeknek a gyógyszereknek a hatékonyságát igazoló kutatások nagyon korlátozottak, így orvosa csak akkor próbálhatja ki őket, ha más kezelések kudarcot vallottak.

Egy másik lehetséges kezelés, amelyet tovább kell kutatni, a plazmaferézis. A plazmaferezis az a személyi vér szűrésének folyamata, hogy eltávolítsák az immunrendszer azon összetevőit, amelyekről úgy gondolják, hogy megtámadják a belső fület (antigén, antitestek, stb.). Az eltávolított immunrendszer anyagai helyettesítik a normál sóoldatot vagy az albumint (vagy mindkettőt). Ez a kezelés drága lehet, és nem valószínű, hogy első sorban kezelik.

Az alkalmazott kezeléstől függetlenül a kutatás azt mutatja, hogy minél hamarabb kezdi a kezelést, annál hatékonyabb lesz. Ezért azonnal forduljon orvoshoz, ha bármilyen autoimmun belső fülbetegség tünete van.