A Dysautonomia megértése az autonóm idegrendszerben
Tartalomjegyzék:
- Akut autonóm paralízis
- Idiopátiás ortostatikus hipotenzió
- Másodlagos ortostatikus hipotenzió
- Riley-Day szindróma
- Trauma és az autonóm idegrendszer
- Dysautonomia drogok és toxinok miatt
- Egyéb Dysautonomias
What Really Happened at UFC 243 (Robert Whittaker vs Israel Adesanya) (December 2024)
Az autonóm idegrendszer olyan fontos testfunkciókat vezérel, mint a szívfrekvencia és a vérnyomás, amelyek életben maradnak anélkül, hogy valaha is gondolnánk. Szinte minden orvosi rendellenesség valamilyen módon befolyásolhatja az autonóm idegrendszert, bár viszonylag kevés betegség egyedül támadja az autonóm idegrendszert. Az alábbiakban néhány, az autonóm idegrendszeri diszfunkció leggyakoribb formája, vagy a dysautonomia:
Akut autonóm paralízis
Az akut autonóm paralízis, amelyet először 1975-ben írtak le, rendkívül ritka, de jó példája annak, hogy mi történik, ha az összes autonóm idegrendszeri működés veszélybe kerül. A tünetek egy hétig vagy néhány héten keresztül jelentkeznek a legtöbb autonóm funkció teljes elvesztésével, és magukban foglalják a száraz szemeket, az ortostatikus hipotenziót, a nyálkahártya-nyálódás hiányát, az impotenciát, a húgyhólyag- és bélműködés, valamint a hasi fájdalmat és hányást. Mind a paraszimpatikus, mind a szimpatikus szálak hatással vannak, bár más idegek megtakarításra kerülnek. A lumbalis punkció a megnövekedett fehérjét mutathatja a CSF-ben. Az okot ritkán találják meg, bár valószínűleg a Guillain-Barre-szindrómához hasonló autoimmun betegség áll fenn. A legjobb kezelés nem tisztázott, bár egyesek a plazmacsere vagy az IVIG beadása után javultak.
Idiopátiás ortostatikus hipotenzió
Ritka, degeneratív betegség, idiopátiás ortosztatikus hipotenzió a késői élet közepén lép fel, és a posztganglionos szimpatikus neuronok károsodásához vezet, ami megakadályozza, hogy a szív felgyorsuljon, ha szükséges. Ez nagyon ritka; a leggyakoribb központi preganglionos dysautonomia magában foglalja a gerincvelő egy részének degenerálódását, amelyen keresztül az autonóm idegszálak az oldalsó kürtön haladnak. Mindkét esetben a kezelés nem invazív életmódváltozásokkal kezdődik, beleértve a nyomás alatti harisnya viselését, és lassan az üléstől az állásig. Ha ez nem elegendő, szükség lehet a midodrin vagy a Florinef gyógyszereire.
Másodlagos ortostatikus hipotenzió
Ebben a nagyon gyakori dysautonomia formában a perifériás autonóm idegrendszerre is hatással van a perifériás neuropátia, mint például a diabéteszben. Számos más ok van, beleértve a nehéz alkoholfogyasztást, a táplálkozási hiányosságokat vagy a toxikus expozíciókat.
A diabéteszes neuropathiát kísérő dysautonomia különösen gyakori, és az ortostatikus hipotenzió mellett impotenciával, hasmenéssel és székrekedéssel is járhat. Ezek a tünetek lehetnek olyan súlyosak, mint a diabéteszes perifériás neuropátia által okozott érzékszervi változások. Fontos megjegyezni, hogy ezek a perifériás neuropátiák néha a diabétesz diagnosztizálását megelőzik, és néhány, a cukorbetegség diagnosztizálására használt laboratóriumi vizsgálat, például az A1c hemoglobinszint, még mindig normál tartományon belül lehet. Más szavakkal, a perifériás idegek érzékenyebbek lehetnek, mint az orvosok által a cukorbetegség kimutatására használt diagnosztikai tesztek.
A perifériás neuropátia más formái, mint amilyen az amiloidózis, még erőteljesebbek. A Fabry-betegség (alfa-galaktozidáz-hiány) által okozott öröklött neuropátia kifejezett dysautonomiát is okozhat.
Riley-Day szindróma
Míg a 65 év feletti emberek körülbelül egynegyede rendelkezik valamilyen dysautonomiával, amit az ortosztatikus hipotenzió jelez, a dysautonomia sokkal kevésbé gyakori a nagyon fiatalokban.Az egyik kivétel a Riley-Day szindróma nevű öröklött dysautonomia.
A Riley-Day szindróma autoszomális recesszív módon örökölhető, ami azt jelenti, hogy a szülők nem érinthetők, bár a gyermeknek a betegsége van. A tünetek közé tartozik a poszturális hipotenzió, a labilis vérnyomás, a rossz hőmérséklet-szabályozás, a hyperhidrosis, a ciklikus hányás, az érzelmi labilitás és a csökkent fájdalomérzékenység. Ezeket a tüneteket valószínűleg a normális sejtmigráció sikertelensége okozza a fejlődés során.
Trauma és az autonóm idegrendszer
A szimpatikus idegek áthaladnak a gerincvelőben, amit úgynevezett intermediolaterális sejtoszlopoknak neveznek. Ha ezek az oszlopok megszakadnak a vérnyomás, a verejtékezés, a húgyhólyag-bénulás és a gasztrointesztinális immotilitás miatt; ezt spinális sokknak nevezik. Úgy tűnik, hogy a naloxon enyhíti a tüneteket: a szimpatikus és a paraszimpatikus funkciók egy idő után visszatérnek, de már nem lesznek magasabb struktúrák irányítása alatt. Például, ha a vérnyomás csökken, a perifériás vérerek nem fognak megszorulni, mivel ez az agyban lévő medulla és a test többi részének a gerincvelőn keresztüli kommunikációjára támaszkodik. Más reflexek azonban változatlanok maradnak. Ha például a bőrt a karon összenyomják, akkor az adott karban lévő vérerek összezsugorodnak, ami fokozott nyomást eredményez a végtagban.
A gerincvelő sérülésének következtében tetraplegikus emberek is szenvedhetnek az autonóm dysreflexiának. A vérnyomás emelkedik, a szívfrekvencia lelassul, és a lézió alatti részek kipirulhatnak és túlságosan izzadnak, a lábfej görcsök és a húgyhólyag akaratlan ürítése mellett. Az autonóm dysreflexia életveszélyes lehet, ha nem azonnal kezelik.
A súlyos fejsérülések vagy agyi vérzés is felszabadíthatja a mellékvese katekolaminokat és növeli a szimpatikus hangot. Néha a tömegek megnyomhatják az agytörzset, ami intenzív magas vérnyomáshoz, szabálytalan légzéshez és a lassú Cushing válaszként lassuló szívhez vezet, ami a megnövekedett intrakraniális nyomás súlyos mutatója.
Dysautonomia drogok és toxinok miatt
A gerinc sokk hasonló a többi „szimpatikus viharnak” nevezett autonóm válsághoz, amelyet egyes gyógyszerek, például a kokain használata okozhat. Sok felírt gyógyszer működik az autonóm idegrendszerre hatva, és ugyanez a sajnos sok toxin esetében is igaz. A szerves foszfát inszekticidek és a sarin például paraszimpatikus túlaktivitást okoznak.
Egyéb Dysautonomias
A hiperhidrózis egy kevésbé életveszélyes, de mégis potenciálisan zavarba ejtő dysautonomia, amely nem megfelelő erős izzadságot eredményez. Ezzel szemben az anhydrosis túl kevés izzadást eredményez, ami veszélyes lehet, ha túlmelegedéshez vezet.
A Raynaud-jelenség a hidegben az ujjakhoz való véráramlás csökkenését okozza, és gyakran összefügg a perifériás neuropátiával vagy a kötőszöveti betegséggel, mint a szkleroderma.
A húgyhólyag rendellenes működése gyakori, és sokféle problémából eredhet, beleértve a dysautonomiákat. A húgyhólyag beidegzése összetett, és a látszólag egyszerű vizeletszerzés valójában az önkéntes, szimpatikus és paraszimpatikus idegfunkciók szoros együttműködésére támaszkodik. Talán azért, mert a megfelelő húgyhólyagfunkció sok különböző összetevőtől függ, nem meglepő, hogy a problémák gyakoriak, és lehetnek inkontinencia vagy vizelet visszatartása.
Nem lehet egyetlen cikkben foglalkozni a dysautonomia összes aspektusával. Amellett, amit fedeztünk, néha csak a testrészek, mint például a szem (mint a Horner-szindrómában) vagy a végtag (mint a reflex-szimpatikus dystrophiában) befolyásolhatók. Ez a cikk általános bevezetőként szolgálhat, és további információkat olvashat azok számára, akik több információt akarnak.
Próbálja meg ezeket a 6 módot a köhögés megállítására
Megkönnyebbülést keres az irritáló, zavaró köhögés ellen? Szerezd meg a 6 legjobb trükköt a köhögés megállításához.
Szinapszisok az idegrendszerben
A szinapszis az idegrendszer fontos része az idegjelek továbbításában. Ismerje meg, mi történik ezen a cellánál a sejtcsatlakozáshoz.
Autonómia és a szégyen és a kétség a pszichoszociális stádiumban 2
Az autonómia és a szégyen és a kétség az Erikson pszichoszociális fejlődés elméletének második szakasza. Fedezze fel e szakasz fontos eseményeit.