Distalis Clavicle Resection - Mumford-eljárás

A vállízület egy összetett ízület, amely három csontot egyesít. A legtöbb ember úgy gondolja, hogy a golyócsukló illeszkedik, ahol a karcsont teteje megfelel a lapocka (az úgynevezett glenohumerális csukló). Van azonban egy másik fontos csont összekapcsolódás a vállon, a nyakpálya és a válllap csomópontja között (az acromioclavicularis ízület).

Az acromioclavicularis közösség, amely szintén rövidített AC-csatlakozásként, a koponya végének csomópontja a válllap oldalával (akromionnak nevezik). A csuklós csatlakozás károsodhat a többi ízülethez hasonlóan, és kezelést igényelhet. A váltakozó áramú együttes problémák egyik kezelése az, hogy eltávolítsuk a kapocs végét, hogy a csontok ne dörzsöljenek egymással. Ezt az eljárást disztális clavicle resekciónak nevezik, és gyakran Mumford eljárásnak nevezik.

AC közös problémák

Három fő oka van annak, hogy az embereknek krónikus, hosszú távú problémái vannak az AC csatlakozással:

1. Degeneratív arthritis (osteoarthritis)
2. Post-traumás arthritis
3. Távolságos csontosodás osteolízis

Vannak idők, amikor az AC-csatlakozás problémás lehet egy akut (hirtelen sérülés) beállításnál, de amikor beszélgetünk a kagyló végének eltávolításáról, általában ez egy olyan műtét, amelyet az AC-csatlakozásnál hosszabb ideig tartó problémák okoznak. Ez azt jelenti, hogy az akut sérülések gyakran traumatikus arthritisbe kerülnek, ami az egyik oka annak, hogy a Mumford-eljárást fontolóra vehessék.

A degeneratív artritisz akkor fordul elő, ha lassan fejlődik a károsodás az AC csatlakozás porcjában. Idővel, mivel a sima porcfelület elhasználódik, a csukló és a csontok károsodhatnak az AC csatlakozás körül. Annak ellenére, hogy a csukló nem mozog sokban, sok vállmozdulattal, az ízületi ízületben is finom mozgás fájdalmat okozhat.

A poszt-traumás ízületi gyulladás azt jelenti, hogy valamilyen sérülés következett be, ami egy gyorsabban fejlődő porc és közös probléma kialakulásához vezetett. A kitett csont- és csontpótlás tünetei ugyanazok lehetnek, mint az osteoarthritis, de a sérülés kialakulása más. Az AC-csukló utáni traumatikus artritise a disztális csipkés törések és a vállelválasztás után fordulhat elő.

A disztális clavicle osteolysis egy túlzott szindróma, amelyet gyakran a súlyemelőkben látnak. Az, ami a csontcsont végén a csontgyengülés kialakulásához vezet, nem világos, de ezt gyakran a súlyemelőknél látják, akik felső felvonókat végeznek. Néha a pihenés és a konzervatív kezelés lehetővé teszi a tünetek enyhítését, de ez az állapot a krónikus fájdalomhoz is vezethet.

Az AC közös problémák jelei

Az AC-csatlakozás problémájának leggyakoribb jele a fájdalom, amely közvetlenül a koponya végének csomópontjánál és a lapocka tetején helyezkedik el. Néha a fájdalom sugározhat a nyak vagy a kar alján. A trapézis és a deltoid izmok izomfájdalma gyakori tünetei az AC közös problémának. A fájdalom tünetei általában a váll mozgása miatt súlyosbodnak. Az egyszerű mozdulatok, amelyek hajlamosabbak az AC csukló problémáira, a testen keresztül érnek el, például az ellenkező váll- vagy kar-gödröt. A biztonsági öv csatolásához vagy a melltartó rögzítéséhez hátulról érkező fájdalmas tüneteket is okozhat.

Súlyosabb sporttevékenységek, mint pl. A présnyomás vagy a nyomószoba a súlytérben, különösen súlyosbíthatják az AC csatlakozási problémákat. Éjszakai fájdalom (úgynevezett éjszakai fájdalom) is problémát jelent, különösen akkor, ha az emberek az érintett oldalukra gördülnek. Ez a fájdalom gyakran felébresztheti az embereket az alvásból, mint a fájdalmas vállig.

Az AC közös probléma diagnosztizálása a beteg tüneteinek gondos előfordulásával és az érintett váll vizsgálatával történhet. A fájdalom leginkább a váltakozó áramú csatlakozó felett van. A „keresztkar-addukciós tesztet” úgy végezzük, hogy az érintett karot egyenesen a test fölé viszik, és az ellenkező váll felé nyomjuk. A pozitív teszt a fájdalom tüneteit közvetlenül az AC csuklón hozza létre. Számos AC-ízületi problémával küzdő embernek tipikus tünetei vannak a rotátor mandzsetta behatolásának, mivel ezek a körülmények együtt járnak.

Az AC csatlakozási problémák azonosítására szolgáló vizsgálatok általában röntgensugárzással kezdődnek. A röntgensugarak az AC csatlakozás elhasználódását mutathatják, a szűk vége és a lapocka vége közötti szűkítéssel. A röntgenképeknél a csontpótlás is nyilvánvaló. Ha a röntgensugárzás nem mutat egyértelműen a problémát, vagy ha más sérülés kérdése merül fel (pl. Rotációs mandzsetta szakadás), akkor MRI tesztet végezhet. Az MRI több részletet mutathat a csont, a porc, a szalagok és az ín körül a váll körül. Ha még mindig fennáll a kérdés, hogy az AC-csukló fájdalomforrást jelent-e, az anesztetikum egyszerű befecskendezése az AC-ízületbe teljesen enyhíti a tüneteket. Ha a csuklót érzéstelenítjük, és a fájdalom teljesen enyhül a fent említett tesztek és manőverek segítségével, akkor az AC-csatlakozás valószínűleg a probléma forrása.

Nem sebészeti kezelési lehetőségek

A nem invazív kezelések hosszú lépésében a disztális clavicle resection szinte mindig az utolsó. Az AC ízületi fájdalom szokásos kezelése:

• Pihenés: Lehetővé téve a közös stressz csökkenését, különösen nagyon aktív egyéneknél, akik súlyosbították a problémát. A pihenés nem feltétlenül jelenti azt, hogy teljesen pihentetőnek kell lennie, de általában azt jelenti, hogy el kell kerülni azokat a konkrét tevékenységeket, amelyek a leginkább fájdalmas tüneteket okozzák.
• Orális gyulladásgátló gyógyszerek: Az orális gyulladáscsökkentő gyógyszerek, amelyeket gyakran neveznek NSAID-oknak, segítenek a gyulladás csendben tartásában és az AC-csatlakozásból származó fájdalom enyhítésében. Noha gyakran nem nagyszerű hosszú távú megoldás, ezek a gyógyszerek gyakran segíthetnek a gyulladás megszüntetésében és a tünetek elfojtásában.
• Fizikoterápia: A terápia segíthet a váll mechanikájának javításában és a feszültségmentesítésben. Amint azt korábban említettük, a váltakozó áramú rész egy része a válllap, és a válllap gyenge mechanikája vagy mobilitása súlyosbíthatja a váltakozó áramú közös problémák tüneteit.
• Kortizon injekciók: A kortizon egy erős gyulladáscsökkentő gyógyszer, amely közvetlenül az AC-ízületbe történő beinjektáláskor gyorsan gyulladhat a gyulladás tüneteire. Míg az egyetlen injekció hatásai hetekben vagy hónapokban eltűnnek, gyakran a fájdalom sokkal hosszabb ideig maradhat kontroll alatt.

Ha ezek a kezelések nem biztosítják a tartós megkönnyebbülést, és a tünetek megakadályozzák, hogy megtegye a kívánt tevékenységeket, és meg kell tennie, akkor a műtét megfontolható. Az egyik lehetőség az, hogy távolítsuk el a nyakörv végét, egy Mumford-eljárásnak nevezett műtétet. Mumford volt az a sebész, aki kezdetben leírta ezt a sebészi kezelést a koponya végének problémáira.

Mumford-eljárás

A Mumford-eljárás ugyanaz, mintha azt mondaná, hogy valakinek van egy disztális clavicle kivágása. Mumford egyszerűen az első sebész, aki leírja ezt a technikát az 1940-es évek elején, és ezért a neve megragadt az eljáráshoz. Mondván, hogy valakinek Mumford-eljárása van, általában csak azt jelenti, hogy a végük vége a műtéti sebészetnek. Ez a műtét a váll egyéb sebészeti beavatkozásaival együtt is elvégezhető, beleértve a rotátor mandzsetta javítását vagy a szubakromiális dekompressziót.

A Mumford-eljárást kis metszéssel vagy arthroszkópos vállműtét részeként lehet elvégezni. A műtét során eltávolítjuk a végtag végét. Körülbelül 1 cm-es kagylót általában eltávolítanak, mivel túl sok vagy túl keveset vesz fel mindkét problémát. Az arthroszkópos műtét előnye a műtét minimálisan invazív jellege, míg a hátránya, hogy nehezebb megítélni, hogy a megfelelő csontmennyiséget eltávolítjuk.

A Mumford-eljárást követő rehabilitáció változó lehet, különösen akkor, ha ugyanazon művelet során más eljárások (például rotációs mandzsetta javítás) is történtek; mint mindig, keresse fel a sebészét a rehabilitációs specifikus protokollról. Egy izolált Mumford-műtét után a rehabilitáció meglehetősen gyorsan megkezdődhet. Rövid ideig tartó immobilizáció után (gyakran napok vagy egy hét), a váll gyengéd mozgása megkezdődhet. Fontos, hogy a vállát a műtét utáni időben mozgassa, hogy megakadályozza a fagyott váll és a merevség kialakulását. A mozgás tartományának helyreállítása után egy megerősítő program indulhat. Általában a teljes tevékenységet a műtét után 6-8 héttel folytatják, bár a megerőltető súlyemelés hosszabb időt vehet igénybe.

A sebészet kockázatai

Az ezen eljárásra jellemző sebészi kockázatok elsősorban a túl sok vagy túl kevés csont eltávolításához kapcsolódnak. Ha túl sok van eltávolítva, akkor a kapilláris stabilizáló szalagjai megszakadhatnak, és ez instabillá válhat a barázdaközösségben. Ha túl kevés csontot távolítanak el, az ízületi ingerlés még mindig előfordulhat, ami a fájdalom tüneteihez vezet. Ez a szövődmény különösen gyakori az arthroszkópos műtét során, amikor a szemöldök teljes végét nehéz látni, és ezért teljesen eltávolítható.

Történelmileg a deltoid izom kötődésének károsodása a lapátra és a nyakörvre nagy aggodalomra ad okot. Mivel az AC-csatlakozás sebészi megközelítése legalább részlegesen elválasztotta az izomt, a normál vállfunkció helyreállítása sokáig tarthat. Arthroscopic technikával az izom-kötődés nem zavar, és ez a komplikáció sokkal kevésbé aggodalomra ad okot. Ezen specifikus kockázatok mellett más lehetséges szövődmények közé tartozik a fertőzés, a váll merevsége vagy a tartós fájdalom. A sebész által adott konkrét utasítások betartása, különös tekintettel arra, hogy mikor kezdje el a vállát, segíthet abban, hogy a lehető legteljesebb eséllyel rendelkezzenek.