6 A motiváció elmélete mögötti kulcsfontosságú ötletek

A kutatók számos elméletet dolgoztak ki a motiváció magyarázatára. Minden egyes elmélet általában korlátozott mértékű. Mindazonáltal az egyes elméletek mögötti kulcsfontosságú elképzelések megismerésével jobban megérthetjük a motivációt, mint egészet.

A motiváció az az erő, amely kezdeményezi, irányítja és fenntartja a célorientált viselkedést. Ez az, ami miatt cselekednünk kell, hogy megragadunk egy snacket az éhség csökkentése vagy a főiskolába való beiratkozás érdekében. A motiváció alatti erők biológiai, társadalmi, érzelmi vagy kognitív természetűek lehetnek. Nézzük meg mindegyiket.

A motiváció ösztönös elmélete

Az ösztönös elméletek szerint az emberek motiváltak bizonyos módon viselkedni, mert evolúciós programozásuk van erre. Erre példa az állati világban a szezonális migráció. Ezek az állatok nem megtanulják ezt megtenni, hanem egy viselkedési mintázat. Az ösztönök motiválják egyes fajokat minden évben migrációra.

William James létrehozott egy listát az emberi ösztönökről, amelyek magukban foglalják a kötődést, a játékot, a szégyenet, a haragot, a félelmet, a félelmet, a szerénységet és a szeretetet. Ennek az elméletnek a fő problémája az, hogy nem igazán magyarázta a viselkedést, csak leírta.

Az 1920-as évekre az ösztönös elméletek más motivációs elméletek mellett helyezkedtek el, de a kortárs evolúciós pszichológusok még mindig tanulmányozzák a genetika és az öröklődés hatását az emberi viselkedésre.

A motiváció ösztönző elmélete

Az ösztönző elmélet azt sugallja, hogy az emberek külső jutalmak miatt motiváltak dolgokat tenni. Például lehet, hogy motivált vagy, hogy minden nap dolgozzon a pénzért fizetett jutalomért.A viselkedési tanulási fogalmak, mint például az egyesülés és a megerősítés fontos szerepet játszanak ebben a motivációs elméletben.

Ez az elmélet az operáns kondicionálás viselkedési koncepciójával párosul. Az operáns kondicionálás során a viselkedéseket az eredményekhez kapcsolódó társulások kialakításával tanulják meg. A megerősítés megerősíti a viselkedést, míg a büntetés gyengíti.

Míg az ösztönző elmélet hasonló, inkább azt javasolja, hogy az emberek szándékosan bizonyos cselekvési lépéseket folytassanak, hogy jutalmat szerezzenek. Minél nagyobb az észlelt jutalom, annál erősebben az emberek motiválják ezeket a megerősítéseket.

A motiváció meghajtóelmélete

A motiváció-elmélet szerint az emberek motiváltak bizonyos lépéseket tenni, hogy csökkentse a belső feszültséget, amelyet a nem kielégítő igények okoznak. Például lehet, hogy motiváltak egy pohár vizet inni a szomjúság belső állapotának csökkentése érdekében.

Ez az elmélet hasznos ahhoz, hogy megmagyarázzuk az olyan erős viselkedésmódokat, mint az éhség vagy a szomjúság. A motiváció motivációs elméletével kapcsolatos probléma az, hogy ezeket a viselkedéseket nem mindig kizárólag a fiziológiai igények motiválják. Például az emberek gyakran eszik, még akkor is, ha nem igazán éhesek.

A motiváció elméleti elmélete

A motiváció felkeltő elmélete azt sugallja, hogy az emberek bizonyos lépéseket tesznek az arousal szintjének csökkentésére vagy növelésére.

Ha például az arousal szintek túl alacsonyak, egy személy nézhet egy izgalmas filmet, vagy megy egy jogot. Mikor az ébredési szintek túl magasak, másfelől, egy személy valószínűleg keresi a pihenés módjait, például meditál vagy könyvet olvas.

Az elmélet szerint motiváltak vagyunk az optimális felkeltés szintjének fenntartására, bár ez a szint az egyéntől vagy a helyzettől függően változhat.

A motiváció humanista elmélete

A motiváció humanista elmélete azon az elgondoláson alapul, hogy az embereknek erős kognitív okai vannak a különböző cselekvések végrehajtására. Ezt híresen illusztrálja Abraham Maslow szükségleteinek hierarchiája, amely különböző szintű motivációkat mutat.

Először is, az emberek motiváltak az alapvető biológiai szükségletek kielégítésére az étel és a menedék, valamint a biztonság, a szeretet és a tisztelet tekintetében. Amint az alacsonyabb szintű igények teljesülnek, az elsődleges motivátor az önmegvalósítás szükségessége, vagy az egyéni potenciál teljesítésére irányuló vágy.

A motiváció elváráselmélete

A motiváció várható elmélete azt sugallja, hogy amikor a jövőre gondolunk, különböző elvárásokat fogalmaztunk meg arról, hogy mi fog történni. Amikor megjósoljuk, hogy valószínűleg pozitív eredmény lesz, úgy gondoljuk, hogy képesek vagyunk megvalósítani ezt a lehetséges jövőt. Ez arra ösztönzi az embereket, hogy jobban érezzék magukat, hogy folytassák ezeket a valószínű eredményeket.

Az elmélet azt javasolja, hogy a motivációk három kulcselemből álljanak: valencia, instrumentalitás és várható. Valence arra az értékre utal, amelyet az emberek a potenciális kimenetelre helyeznek. Azok a dolgok, amelyek nem valószínű, hogy személyes hasznot hoznak, alacsony értékűek, míg azok, akik közvetlen személyes jutalmat nyújtanak, magasabb értékűek.

Az instrumentalitás arra utal, hogy az emberek úgy vélik-e, hogy szerepet játszanak a várható eredményben. Ha az esemény véletlenszerűnek vagy az egyén ellenőrzésén kívül esőnek tűnik, az emberek kevésbé lesznek motiváltak arra, hogy folytassák ezt az eljárást. Ha azonban az egyén fontos szerepet játszik a törekvés sikerében, az emberek jobban érezni fogják magukat a folyamatban.

A várakozás az a meggyőződés, hogy valaki rendelkezik azzal a képességgel, hogy előállítsa az eredményt. Ha az emberek úgy érzik, nem rendelkeznek a kívánt eredmény eléréséhez szükséges készségekkel vagy ismeretekkel, kevésbé lesznek motiváltak. Azok az emberek, akik képesnek érzik magukat, valószínűleg nagyobb valószínűséggel próbálják elérni ezt a célt.

Bár egyetlen elmélet sem tudja megfelelően megmagyarázni az emberi motivációt, az egyes elméletek megvizsgálása jobban megértheti azokat az erőket, amelyek hatással vannak ránk. A valóságban valószínűleg sok különböző erő hat, amelyek kölcsönhatásba lépnek a viselkedés motiválásában.