Ankilozáló spondylitis kezelése

Bár az anylosis spondylitis (AS) kezelésére nincs gyógyítás, a fizikoterápiás és gyógyszeres kezelési mód hatékonyan enyhítheti az ember ízületi fájdalmának, merevségének és duzzanatának tüneteit, valamint javíthatja a mindennapi működését.

2015-ben az Amerikai Rheumatológiai Főiskola (ACR) iránymutatásokat hozott létre az ankilozáló spondylitis kezelésére. Ezek az iránymutatások arra irányultak, hogy az orvosok szisztematikusan optimalizálják a betegek gondozását az AS-sel, kutatási tanulmányok alapján.

Az AS-nél (vagy ha van szerette az AS-rel), a kezelési irányelvek ismerete segít abban, hogy jobban és magabiztosabban navigálhasson ebben a komplex és krónikus betegségben.

Nem szteroid gyulladásgátló (NSAID) terápia

Az ankilózisos spondylitis kezelésének alapja a nem szteroid gyulladásgátló (NSAID) terápia. A nem szteroid gyulladáscsökkentők hosszú ideje voltak és nagyon hatékonyak a test gyulladásának csökkentésében. A ciklooxigenáz enzimek (COX enzimek) által okozott enzimek blokkolásával dolgoznak.

Ezen enzimek blokkolásával a prosztaglandinszint csökken a szervezetben. Mivel a prosztaglandinok kulcsszerepet játszanak a gyulladásban, csökkentve a gyulladás tüneteit, mint például a fájdalmat és a duzzanatot, minimalizálják.

A nem szteroid gyulladáscsökkentők hátránya az, hogy mindenki nem veheti igénybe a károsodásuk miatt. Ezért rendkívül fontos, hogy orvosa irányítása alatt csak egy NSAID-t vegyen be.

Például az NSAID-kezelés egyik jól ismert potenciális károsodása az, hogy gyomorkárosodást, fekélyeket és vérzést okozhat. Az NSAID-ok növelhetik a szívinfarktus, a szívelégtelenség vagy a stroke kockázatát. Emellett növelhetik az ember vérnyomását, és súlyosbíthatják vagy ronthatják a veseproblémákat.

Ezen potenciális károk mellett az NSAID-ok kölcsönhatásba léphetnek más gyógyszerekkel is. Ezért fontos, hogy elmondja kezelőorvosának az összes bevitt gyógyszert, beleértve a gyógynövényeket, a vitaminokat vagy a kiegészítőket is.

Példák az NSAID-okra

Számos különböző nem szteroid gyulladáscsökkentő szer áll rendelkezésre az AS kezelésére, ideértve az ellenszegény nem szteroid gyulladáscsökkentőket és a vényköteles NSAID-eket is. Példák:

• Az NSAID-ek ellen: az Advil vagy a Motrin (ibuprofen) és az Aleve (naproxen)
• Vényköteles NSAID-ok: Voltaren (diclofenac), Mobic (meloxicam) vagy Indocin (indometacin).

Az ellenszegény NSAID-ek, mint az ibuprofen is nagyobb mennyiségben kaphatóak.

Egy másik, az AS kezelésére szokásosan alkalmazott NSAID-típus a Celebrex (celekoxib), amely segít megelőzni a gyomor- és bélrendszeri problémák előfordulását. A Celebrex szelektív NSAID, mert csak a COX-2 enzimet gátolja (más NSAID-ok blokkolják a COX-1 és COX-2 enzimeket). A COX-1 működésének megőrzésével és csak a COX-2 gátlásával csökken a gyomor és a bél sérülése. Ez azért van, mert a COX-1 segít fenntartani a gyomor-bélrendszert.

Tumor nekrózis-faktor inhibitorok (TNFi)

Ha az AS-ben szenvedő személy nem szedhet NSAID-et, vagy ha a nem szteroid gyulladáscsökkentő kezelés során nem javulnak tüneteik, mint a fájdalom és a merevség, akkor TNF-blokkoló ajánlott. A tumor nekrózis faktor (TNF) a gyulladásos folyamatban szerepet játszó fehérje, így a termelés gátlásával csökken a testben a gyulladás.

A TNF-blokkolókról szóló jó hír az, hogy bőséges tudományos bizonyíték van arra, hogy alátámasztják a betegség aktivitásának csökkentését az ankilózisos spondylitisben - más szóval, a gyulladást a testben csendesíti. A TNF-blokkolók azonban nem jóindulatú terápiák. Nekik van kockázata, és ezt minden ember számára gondosan mérlegelni kell.

Tekintettel arra, hogy a TNF-blokkolók elnyomják az ember immunrendszerét (noha az anylózis spondylitisben szenvedő betegeknél túlaktívak), növelhetik az egyén enyhe fertőzés és súlyos fertőzés kockázatát.

Az enyhe fertőzés egyik példája a közönséges hideg. Másrészt egy súlyos fertőzés, amelyet az orvosok különösen aggasztanak, amikor egy TNF-gátlót szednek, a tuberkulózis. A tuberkulózis reaktivációjának kockázata miatt a TNF-blokkoló terápia megkezdése előtt TB-teszt szükséges.A TNF-blokkolók ritkán kapcsolódnak bizonyos rákbetegségek kialakulásának nagyobb esélyéhez.

Fontos tudni, hogy bizonyos emberek nem jelöltek be olyan TNF-blokkolókat, mint a következők:

• Szklerózis multiplex (a TNF-blokkolók ritkán rontják a myelin elvesztését az agyban és a gerincvelőben)
• Szív elégtelenség
• Aktív fertőzés, mint a tüdőgyulladás

Terhes vagy szoptató nők szintén nem jelentenek TNF-blokkoló terápiát.

Példák a TNF-blokkolókra

2010-ben a SpondyloArthritis International Society (ASAS) értékelése közzétette a TNF-blokkolóknak az ankilozáló spondylitisben szenvedő betegeknél történő alkalmazására vonatkozó iránymutatásokat. Ezek az iránymutatások segítenek az orvosoknak meghatározni, hogy ki a TNF-blokkoló terápia jó jelöltje.

Például az ASAS-kritériumok szerint egy személyt csak TNF-blokkolónak kell figyelembe venni, ha a betegségük nem javul legalább két különböző NSAID-típus esetén (maximálisan tolerálható dózis esetén).

A TNF-blokkolók, amelyeket az ankilózisos spondylitis kezelésére használnak, a következők:

• Enbrel (etanercept)
• Remicade és Renflexis (infliximab)
• Humira (adalimumab)
• Simponi (golimumab)
• Cimzia (certolizumab)

A Remicade-t és a Renflexist (infliximabot) a vénás infúzió formájában adják be, míg az Enbrel (etanercept), a Humira (adalimumab), a Simponi (golimumab) és a Cimzia (certolizumab) injekciót szubkután (a zsírszövetbe) adják.

Cosentyx (Secukinumab)

Ha egy személy nem reagál jól a TNFi-re, orvosuk figyelembe veheti a Cosentyx-et (secukinumab). A Cosentyx-et az US Food and Drug Administration (FDA) 2016-ban hagyta jóvá az aktív ankylozáló spondylitis kezelésére.

Az IL-17A blokkolásával működik, amely egy gyulladásos citokin (egy molekuláris hírvivő, amely a testben gyulladásos választ vált ki). Ismert, hogy az IL-17A fontos szerepet játszik az AS fejlődésében.

A Cosentyx-et hetente egyszer szubkután adják be négy hétig, majd ezt követően négy hetente. A kutatások azt mutatják, hogy ez jól tolerálható, a leggyakoribb mellékhatás a hideg tünetek, mint a orrfolyás és a torokfájás.

A kutatás még mindig fejlődik a Cosentyx-en. Mindazonáltal izgalmas, hogy most lehetőség van olyan emberek számára, akiknél a TNF-gátló betegségei tovább haladnak, vagy akik nem tudnak TNF-gátlót szedni.

Fizikoterápia

A gyógyszerek mellett az Amerikai Rheumatológiai Kollégium fizikai terápiát ajánl az aktív AS-ben szenvedő embereknek (a gyulladás tüneteit, például ízületi fájdalmat és merevséget). Ez az ajánlás számos olyan tanulmányon alapul, amelyek szerint a fizikai terápia hasznosnak bizonyult a fájdalom csökkentésében és a gerincvelői mobilitás, a testtartás, a rugalmasság, a fizikai működés és a jólét javításában.

A jó hír az, hogy a fizioterápiával kapcsolatban kevés kár van. Szintén egy személy gyakorolhat és otthon vagy csoporton belül is nyúlik. Ez azt jelenti, hogy a kutatások azt sugallják, hogy a felügyelt csoportfizikai terápia előnyösebb lehet, mint az otthoni gyakorlatok.

Ami még vonzóbb (és luxusabb) az AS-ben szenvedők számára, egy olyan terápiás terápia, amelyet gyógyfürdő-terápiának hívnak. Ez a fajta terápia magában foglalja a meleg vízben való edzést, a hidroterápiás fúvókák masszázsát, és a gőzös szaunában pihenést. Tény, hogy a kutatások azt tapasztalták, hogy a csoportos fizikoterápiával kombinált gyógyfürdő-terápia jobb, mint a csoport fizikai terápia.

Sebészet

Ritkán sebészeti beavatkozásra van szükség az ankilózisos spondylitis kezelésére. Ez általában csak a súlyos csípőízkárosodásban és fájdalomban szenvedők számára van fenntartva. Ezekben az esetekben a teljes csípőcsere gyakran nem ajánlott műtét nélkül. A gerinchoz hasonló kockázatosabb műtétek sokkal kevésbé gyakoriak és elvégezhetőek, amikor a gerinc súlyos lefelé görbülete ("hunchback testtartás") történik.

Egy szó a DipHealth-től

Az ankilozáló spondylitis krónikus betegség, és még nincs gyógyulás. De vannak módjai annak kezelésére. A megfelelő kezelési rend (amely idővel az orvosa útmutatásai szerint meg kell csípni), jól élhet az AS-mel.