A hallásvesztés és a gyakorlat közötti kapcsolat

Felnőttek esetében a halláskárosodást úgy kell tekinteni, hogy a fogyatékosság akkor tapasztalt, ha 40 decibel (dB) veszteséget tapasztalt a legjobb halláskor, ami a csendes szobában talált megfelelő hang. A gyermekeket halláskárosodásban szenvednek, ha 30 dB-es veszteséget tapasztalnak, vagy a könyvtárban suttogásnak felelnek meg. A normál hallás legalább 25 dB-es hangokat észlel, ami kisebb, mint egy halvány suttogás. A halláskárosodást 360 millió ember szenved világszerte, ebből közel 10 százalék (32 millió) gyermek. A halláscsökkenés bizonyos esetei természetesek, míg más okok megelőzhetők. A hallásvesztés gyakori okai a következők:

• genetikai tényezők
• születési szövődmények
• krónikus fülfertőzések
• fertőző betegségek
• bizonyos gyógyszerek és gyógyszerek
• túlzott zaj
• öregedés

A gyermekek halláskárosodása nagymértékben megakadályozható, a 100 eset közül mintegy 60-at megelőzhető okból lehet. A halláskárosodás óriási lefolyást jelent a gazdaságban, ami mintegy 750 milliárd dollárt tesz ki az egészségügyi ellátás költségeinek világszerte. A megelőző módszerek nagyrészt hatékonyak és csökkenthetik ezt a globális gazdasági terhet. A gyakorlat bizonyítottan hatékony megelőző módszer. Vannak azonban olyan esetek, amikor a testmozgás ténylegesen növelheti a hallásvesztés kialakulásának kockázatát.

A gyakorlás negatív hatásai a hallásra

Míg a testmozgás leggyakrabban az egészségügyi ellátásokhoz kapcsolódik, a testmozgás a halláskárosodás fokozott kockázatához köthető, ha hangos zenével párosul. Az edzőteremben aerobikórák vehetnek részt, amelyek 60 és 100 dB (mosogatógép vagy szárító) és 90 vagy 100 dB (metró, elhaladó motorkerékpár vagy kézi fúró) között edzhetnek. A 90 dB feletti mennyiséget rendkívül hangosnak tekintjük. A Fitnesz szakemberek Nemzetközi Szövetsége javasolja, hogy a 90 dB-t meghaladó mennyiségű füldugót vagy más hallásvédő eszközt kapjon.

Bár ez egyszerű megoldásnak tűnik, az ajánlott hallásvédő beavatkozások nem mindig tartják tiszteletben, mert a nagy intenzitású zene motiválónak tekinthető. Ahhoz, hogy sikeresen motiváló és élvezetes osztály legyen, néha figyelmen kívül hagyják a védelmi stratégiákat. Az aerobik oktatói különösen veszélyesek a 100 oktató mintegy 30-ával, akik azt mondják, hogy az idő 50% -át tinnitusban tapasztalják. Az alábbi információk segítségével meghatározhatja a hallásvesztés kockázatának kockázatát egy 60 perces aerobikórán:

• Nagy kockázat = 97 dB (kézi fúró vagy pneumatikus fúró)
• Kockázattal = 89 dB (metró vagy haladó motorkerékpár)
• Alacsony kockázatú = 85 dB (konyhai turmixgép)
• Nagyon alacsony kockázat = 80 dB (fúvószárító)

A CDC (Betegségellenőrzési és Megelőzési Központok) szerint a hallásvesztés kockázatának minimalizálása érdekében a megadott időtartamnál nem haladhatja meg a következő hangerőt:

• 106 dB - 3,75 perc
• 103 dB - 7,5 perc
• 100 dB - 15 perc
• 97 dB - 30 perc
• 94 dB - 1 óra
• 91 dB - 2 óra
• 88 dB - 4 óra
• 85 dB - 8 óra

Ezek az ajánlott határidők az általános hangerő-expozícióra vonatkoznak. A kutatások azonban azt mutatták, hogy a fülének átmeneti küszöbeltolódása van (TTS), amely hajlamosabb arra, hogy gyakorolja a károsodást. Ha a zene térfogata meghaladja a 90 dB-t, 2 percen belül gyakorolhat fülzúgást (a fülében csengő).

Néhány állapotot súlyosbíthat a testmozgás is, mint pl. A patulous eustachian cső és a tinnitus.

A hallás gyakorlásának előnyei

Bár a gyakorlással való hallás esetleges negatív hatásai vannak, a legtöbb esetben az előnyök meghaladják a negatívokat. Továbbra is egyre növekvő kutatások folynak az előnyökről, és ezeknek az előnyöknek egy része nem érthető.

A testtömeg-index (BMI) a testsúly (kilogrammban) és a magasság (méterben kifejezett) aránya a testzsír szintjének meghatározásához. A saját BMI-értékét a következő egyenlet segítségével számíthatja ki: súly ÷ (magasság × magasság). Ha a BMI 25-nél nagyobb vagy egyenlő, ami túlsúlyosnak tekinthető, akkor nagyobb a hallásvesztés kialakulásának kockázata. A rendszeres testmozgás segíthet csökkenteni a BMI-t és ezáltal a hallásvesztés kialakulásának kockázatát.

A BMI-hez hasonlóan a 88 cm-nél nagyobb megnövekedett derék kerülete is veszélyeztetheti a hallásvesztés kialakulását. Azok az okok, amelyek megnövelik a BMI és a derékkörfogatot, növelhetik a hallásvesztés kockázatát:

• károsodás az alacsony oxigénszint miatt
• szabad gyökök előállítása zsírsejtekből
• csökkent adiponektin termelése, amely gyulladáscsökkentő hatású

Kimutatták, hogy a heti legalább két órás gyaloglás védelmet nyújt a szív és a vesék számára. A rendszeres testmozgás segít csökkenteni az egyéb betegségek kockázatát is, amelyek megnövelik a hallásvesztés kockázatát: cukorbetegség, szívbetegség és egyéb, az erekkel kapcsolatos betegségek. Úgy gondolják, de nem értik jól, hogy a rendszeres aktivitás ugyanolyan kedvező hatással lesz a cochlea-ra (csiga alakú szerv, amely a hallási folyamatban van). A cochlea feltételezett előnyei:

• jobb vérkeringés
• a neurotranszmitter veszteség megelőzése
• a zaj által okozott károk csökkentése

A jóga gyakorlók azt sugallják, hogy a halláscsökkenés megelőzése és a tünetek csökkentése számos jóga gyakorlaton keresztül történhet. A javasolt előnyök egybeesnek az edzés fent említett előnyeivel a cochlea-hoz való jobb véráramlással és a neurotranszmitter károsodásának megelőzésével. A halláscsökkenéssel kapcsolatos előnyökhöz kapcsolódó jóga gyakorlatok a következők:

• Greeva Chalan - nyaki hajlítási kiterjesztés
• Skandh Chalan - váll edzés
• Brahmari Pranayama - méh lélegzet
• Kumbhak - légzés
• Shankha Naad - Shankha vagy csiga cső fújása