Mikrobiológiai kultúrák a fertőző betegségek diagnózisához

A fertőző betegségeket gyakran a fertőzési helyről izolált minták tenyészetei után diagnosztizálják. Kíváncsi voltam, hogy az orvosok hogyan tudják, milyen bug van? Gyakran nem könnyű megtalálni. A mikrobiológiai laboratóriumban dolgozó laboratóriumoknak gyakran kell mintát venniük a vérből vagy a köpetből. Ezt a mintát ezután tesztelhetjük annak érdekében, hogy sok különböző kultúrán tenyésztjük, hogy lássuk, hol nő a legjobban. A növényekhez hasonlóan a mikrobáknak is kedvelt talajuk és feltételei vannak. Nem fognak nőni, ahol nem tudnak növekedni.

Tehát pontosan mi a kultúra, és hogyan segít a fertőzés diagnosztizálásában?

Mi a kultúra

A kultúra a mikrobát laboratóriumi környezetben történő termesztésének egyik módja. A baktériumok, gombák, paraziták és vírusok számos laboratóriumban termeszthetők, ha megfelelő feltételeket alkalmaznak. A növekvő tenyészet pontos jellemzői felhasználhatók a specifikus mikrobák azonosítására. A „szelektív szer” használata a mikroba jellemzőinek meghatározására használható. Például a növekedés Staph aureus a meticillint tartalmazó tenyészetben (a szelektív szer) a meticillin-rezisztensre utalna Staph aureus (MRSA).

Ezeket a tenyészeteket általában olyan lemezeken vagy csövekben találjuk, amelyek speciális táplálékot tartalmaznak, amely lehetővé teszi egy adott patogén vagy patogéncsoport növekedését. Ez lehetővé teszi a laboratóriumok számára, hogy azonosítsák, hogy mely mikroba nő. A laboratóriumi munkásoknak szükségük van arra, hogy a mikrobiát több különböző tenyésztőlemezen (vagy csöveken) tegyék, hogy pontosan meghatározzák, melyik mikroba van. Ez olyan lehet, mint egy Sherlock Holmes nyomozó puzzle.

A diagnosztizálható fertőzések típusai

A diagnosztikai tenyészeteket általában a vizeletből izolált minták (húgyúti fertőzések), széklet (hasmenés és táplálkozási megbetegedések), genitális traktusok (STS), torok (strep-torok) és bőr (bőrfertőzések) azonosítása céljából használják. Más testrészekből, mint például a vérből és a gerincvelőből izolált minták szintén tenyészthetők; az ilyen típusú fertőzések súlyosabbak és kórházi kezelést igényelnek.

A kultúrák fajtái Usedmicrobes?

A kultúrák három fő típusa létezik:

1. Szilárd kultúra. A baktériumok és gombák tápanyagok, sók és agar keverékéből (tengeri moszatból izolált gélesítőszer) szilárd felületen nőhetnek. Ez gyakran egy tenyér tányérján van. Sok apró edény, vörös gél, néhány gél sárga vagy más színben. A szilárd felületen elhelyezett egyetlen mikroba kolóniákba vagy egy ezer sejtből álló egyéni csoportokká nőhet. A telepeket klónok alkotják, amelyekben minden sejt azonos. Ez a tulajdonság azt jelenti, hogy a szilárd kultúrák olyan hasznosak a mikrobiális azonosításhoz. Különböző fajok különböző fajtáinak különböző tulajdonságai és jellemzői (például a kolónia színe, mérete, alakja és növekedési sebessége) rendelkeznek, amelyek segítik a mikrobiológusokat a mikroba azonosításában.
2. Folyadékkultúra. A folyékony kultúrát „táptalajban” vagy tápanyagok „húslevesében” termesztik. Mikrobiális növekedést figyeltünk meg, hogy milyen gyorsan zavarja a levest. A zavarosabb húsleves általában nagyobb számú mikrobát jelent. A folyékony tenyészetek gyakran tartalmazhatnak több mikrobiális fajt is, így a baktériumok és gombák, valamint a mikobaktériumok diagnosztizálására kevésbé hasznosak, mint a szilárd tenyészetek. A folyékony tenyészetek azonban hasznosabbak a paraziták diagnosztizálására, amelyek nem képeznek normál telepeket szilárd tenyészetekben.

1. Sejttenyészet. Egyes mikrobák, mint például a Chlamydia vagy a Rickettsia, és a vírusok nem termelhetők szilárd vagy folyékony tenyészetekben, de emberi vagy állati sejtekben termeszthetők. Az emberi vagy állati sejtek tenyészeteit úgy használjuk, hogy a sejtkultúrát „fertőzzük” a mikrobával, és megfigyeljük a sejtekre gyakorolt ​​hatást. Például sok vírusnak káros vagy „citopátiás” hatása van a sejtekre, amelyeket a mikrobiológusok megfigyelhetnek. Mivel a sejttenyészet módszerei inkább specializálódtak, és több munkát igényelnek, és hosszabb ideig diagnosztizálnak, a sejttenyészetet általában más diagnosztikai módszerekhez használják. Különösen nehéz lehet néhány mikrobát termeszteni.

A kultúrákban használt összetevők

A tenyésztés típusától függően az összetevők változhatnak. Sok különböző összetevőt használnak fel, mivel ezek felhasználhatók arra, hogy megállapítsuk, hol lehet és nem tud a mikroba növekedni, így azonosítva a mikrobát. Gyakran nem sokat mesél nekünk a szervezetről, hanem segít a szervezet nevének megállapításában. Mindegyik mikrobiának sajátos íze van a tenyészgélekben és az összetevőkben. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb kultúrához a következő kombinációk szükségesek:

• Aminosav-nitrogénforrás (emésztett fehérjék)
• Növekedési faktorok (vér, szérum vagy élesztő kivonat)
• Energiaforrás (cukrok, szénhidrátok)
• Sók pH-értékek puffereléséhez (foszfát, citrát)
• Ásványok (kalcium, magnézium vagy vas)
• Szelektív szerek (antibiotikumok vagy vegyszerek)
• Mutatók vagy színezékek (savasság meghatározására)
• Tömörítőszer szilárd tenyészetekhez (agar)