A Preemie és a légzőrendszered

Ha a baba idő előtt születik, gyakran nehéz lesz saját lélegezni, és valamilyen segítséget igényel. A baba által igényelt légzéstámogatás típusa attól függ, milyen korán született a baba. Lehet, hogy elmondták neked, hogy a babának valami RDS-ről van szó. Az RDS vagy a légzési distressz szindróma az egyik gyakoribb probléma a baba találkozása, amikor korai születés.

A csecsemő születése előtt a tüdő összeomlik és oxigént kap a baba a placentán keresztül. A placenta lehetővé teszi az oxigén és a tápanyagok átadását az anya véréből a köldökzsinóron keresztül a bébi vérbe. Miután a baba született, mindez megváltozik. Amikor a köldökzsinórt levágják, az oxigénnel dúsított placenta vérét elvágják. Levegő éhség kezdődik, és az újszülött elkezd levegőztetni. Ezzel a zihálással a tüdõk elsõ alkalommal bõvülnek, és átolvadnak egy összeomlott tömör tömegbõl lágy levegõvel töltött zsákokba.

Hogyan működnek a tüdő

Az érett tüdők szivacsos, rugalmas szövetből állnak, amely nyúlik és összehúzódik, ahogy belélegzik. Több millió apró, kör alakú zseb van, amelyet az alveoláknak köszönhetően kibővítenek, amikor a levegő beindul. Az alveolusok belsejében egy felületes felületaktív anyagnak nevezett vékony folyadékréteg van. A felületaktív anyag olyan szappanszerű anyag, amely természetes módon bevonja az érett tüdő belsejét, és megakadályozza, hogy ezek az apró léggömbök (alveolák) összeesjenek. A felületaktív anyag elengedhetetlen az oxigén és szén-dioxid cseréjéhez a tüdő és a vér között. A tüdőben lévő felületaktív anyagok előállítása 24-28 hétig kezdődik, és fokozatosan növekszik, amíg a csecsemő a terhességi időszakot jelenti.

Ha a csecsemő túl korán születik, akkor éretlen tüdejük van, és gyakran hiányzik a felületaktív anyag. A tüdők nem tudnak elég jól kinyitni ahhoz, hogy az oxigént befogják, hogy hatékonyan felszívódjanak a véráramba, és eljussanak a létfontosságú szervekbe. A korai tüdőben kevesebb éretlen alveolus van, amely befolyásolja az oxigén és széndioxid kicserélésének képességét. A tüdő továbbra is alveolákat tesz a szállításig. Minél idősebb a csecsemő, annál kevesebb alveolus lesz. Ezek az alveolák nagyon kicsiek és nedves felületük van. A nedves felületek egymáshoz tapadnak, ami felületi feszültséget okoz. A felületaktív anyag csökkenti ezt a feszültséget, lehetővé téve a tüdő nedves felületeinek kibővítését, lehetővé téve a levegőcserét.

A levegő, amelyet belélegezzünk, több különböző gázból, oxigénből áll, ami a legfontosabb, mivel a sejtek energiára és növekedésre szorulnak. Oxigén nélkül a test sejtjei elkezdenek meghalni. A szén-dioxid az anyagcsere által termelt gáznemű hulladék, amely a szervezet energiatermelő folyamatai részeként keletkezik. A tüdők lehetővé teszik, hogy a levegő oxigént vegye be a szervezetbe, miközben lehetővé teszi a szervezet számára, hogy megszabaduljon a széndioxidtól a levegőben.

A felületaktív anyag elengedhetetlen az oxigén és szén-dioxid cseréjéhez a tüdő és a vér között. A tüdőben lévő felületaktív anyagok előállítása 24-28 hétig kezdődik, és fokozatosan növekszik, amíg a csecsemő a terhességi időszakot jelenti. Ha a csecsemő túl korán születik, akkor éretlen tüdejük van, és gyakran hiányzik a felületaktív anyag.A tüdők nem tudnak elég jól kinyitni ahhoz, hogy az oxigént befogják, hogy hatékonyan felszívódjanak a véráramba, és eljussanak a létfontosságú szervekbe. A korai tüdőben kevesebb éretlen alveolus van, amely befolyásolja az oxigén és széndioxid kicserélésének képességét. A tüdő továbbra is alveolákat tesz a szállításig. Minél korábban a csecsemő korábban elszépül, annál kevesebb alveolus lesz.

Korai szállítás és légzési problémák

Általában, minél előbb születik a baba, annál nagyobb a légzési elégtelenség kialakulásának kockázata. Ha az idő előtti elhalasztást egy-két napra el lehet halasztani, az anya 2 injekciót kaphat 24 órán keresztül szteroidoktól, mint például a betametazon adagolás előtt. A betametazon alkalmazása a magzati tüdőfejlődés támogatására szolgál, ha korai születés várható.

Az RDS-szel szembeni ellenállások általában mesterséges dózisokat kapnak a felületaktív anyagtól, légzéscsövet adnak le; közvetlenül a tüdőbe, ahol a légzsákok bevonása lehetővé teszi a jobb levegőcserét. Az RDS-vel szembesülõ gyermek súlyosbodhat a születés elsõ napjaiban, de javulást mutat, ha a tüdõk saját felületaktív anyagot termelnek, általában néhány héten belül.

Az RDS-vel rendelkező csecsemőknek általában kiegészítő oxigénre van szükségük. A csecsemő oxigén felszívódásának javítása egyik módja az, hogy növelje az oxigén koncentrációját a csecsemőben lévő levegőben. A normál helyiség levegője 21 százalék oxigént tartalmaz. A kiegészítő oxigént igénylő csecsemők akár 100 százalékos oxigént is kaphatnak, szélsőséges esetekben, ha szükséges. Az oxigén beállításokat és szinteket nagyon szorosan figyelemmel kísérjük, mivel fontos a megfelelő koncentráció elérése. Túl keveset okozhat az idegrendszer károsodása, és túl sok károsíthatja magukat a tüdőt és a szemet is.

Az oxigéntelítettség monitorokat (gyakran impulzusos vagy ültetett szondát) a baba lábára vagy csuklójára helyezik - ez a csecsemő vérének oxigénszintjét méri. Az oxigén mennyiségét százalékban jegyzik. Ez a százaléka az oxigén mennyisége, amelyet a vérben lévő hemoglobin molekula hordoz.

A vérgáz mint vérgáz, egy másik módszer annak mérésére, hogyan történik ez a csere a baba rendszerében. Ez a teszt több információt nyújt, mint a telítettség monitorja, és általában akkor alkalmazzák, ha a baba magasabb légzésvédelemmel rendelkezik. A cél az, hogy a lehető legkevesebb támogatást nyújtsuk a baba oxigénszintjének kívánt tartományban tartásához. (Ez a tartomány a terhesség korától függ.)

Számos különböző támogatási szint létezik egy kisgyermek számára RDS-vel. Ahogy a tüdő érlelődik, a légzéstámogatás mennyisége csökken az elválasztásnak nevezett folyamat során. Ez az elválasztási folyamat nagyon egyedi a csecsemő számára, és azt fogja meghatározni, hogy milyen keményen dolgozik a baba a lélegzés, az oxigén telítettség és a vér gázszintje, valamint a csecsemő általános egészségi állapota.

Itt vannak néhány a leggyakrabban használt légzőkészülékeket általában a következőképpen magyarázta:

• Ventilátor- A levegőt és az oxigént szivattyúzza a tüdőbe egy endotracheális csövön keresztül. (ET cső vagy légzőcső is.) A lélegeztetőgép lélegezni fog a baba számára, és egy bizonyos ideig egyszerre lélegezni.
• Oszcillátor- egyfajta szellőztető, amely az oxigén és a széndioxid rezgése révén működik, percenként száz apró felfújt légzés mellett.
• Folyamatos pozitív légúti nyomás- CPAP néven is ismert. A CPAP nem mechanikusan lélegzik a csecsemőnek, hanem állandó légáramlást fúj a csecsemő tüdejébe alacsony nyomással, miközben a tüdőt részlegesen felfújja. A CPAP-ot orrcsuklón keresztül szállítják.
• (Buborék) CPAP- a csecsemő légútján folyamatosan nyomást gyakorol. (Az orrcsuklón keresztül) a CPAP-hoz hasonlóan, de van vízelvezető légzőkör, és buborékok - amely nyomást generál és állandó tónusú oszcillációt biztosít.
• Orrcsiga- Olyan oxigén, amelyet közvetlenül a baba elé szállít egy műanyag csőön keresztül, amely kis csipkéket tartalmaz, amelyek a csecsemő orrlyukába kerülnek.

Az RDS nagyon gyakori a koraszülött csecsemőben, mert a tüdő nem érett magukat. Annak alapján, hogy milyen korán született meg a baba, meghatározza, hogy hogyan fognak haladni ezen a állapoton keresztül. Nagyon ijesztő látni, hogy a kislányod küzd az egyszerű dolgokkal, amiket a felnőttek magunkévá teszünk minden nap minden egyes pillanatában. Remélhetőleg ez az információ segítette megérteni, hogy miért és mi az RDS, és segít neked, magad kicsit könnyebb lélegezni, a baba mellett.