Narcolepszia tünetei, diagnózisa és kezelése a gyerekekben

Az álmos vagy figyelemre méltó gyermek aggodalomra ad okot. A korai gyermekkortól a serdülőkorig terjedő fejlődés kritikus időszaka a siker életének egy szakaszát határozza meg. Ez nyugodt és fogékony elmére támaszkodik.

A figyelemhiányos, hiperaktivitási rendellenességben (ADHD) észlelhető problémák lehetnek ismerősek, de vannak más alvási problémák is, amelyek hasonlóan veszélyeztethetik a gyermek tanulási képességét. Hogyan érinti a narkolepszia a gyermekeket? Hogyan diagnosztizálható és milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre? Tudjon meg többet a narkolepsziáról és arról, hogyan várhatatlanul befolyásolhatja gyermekét.

Előfordulás

Bár a felnőttek körében gyakran tekintik, a narkolepszia valójában két előfordulási csúccsal rendelkezik. A narkolepszia először gyermekkorban és serdülőkorban jelenik meg, ami átlagosan 14,7 éves korban nyilvánvalóvá válik (majd később 35 évesen ismét emelkedik). Tény, hogy a narkolepsziás betegek több mint fele 20 éves koruk előtt jelzi tünetei megjelenését.

A fiatalabb életkora a betegség családi történetéhez kapcsolódik. Ezen túlmenően a betegséget jellemző tünetek általában súlyosabbak azoknál, akik korábban előidézik a betegséget.

Bár a betegség viszonylag fiatal korban alakulhat ki, a narkolepszia diagnózisa gyakran késik. A tünetek figyelmen kívül hagyhatók vagy félreértelmezhetők.Ez késleltetheti az állapot megfelelő felismerését, a tünetek megjelenése után átlagosan 10,5 évvel.

Tünetek

A gyermekeknek a narkolepsziára utaló egyik legkorábbi tünete a túlzott nappali álmosság, az esetek 65,5 százaléka az első tünet. Ez némileg szokatlan a gyermekek alvászavarai között. Ellentétben a felnőttekkel, akik álmosnak tűnhetnek, a gyerekek hiperaktívvá vagy irritálódhatnak, ha alvásuk veszélybe kerül. A narkolepszia esetében azonban a túlzott álmosság (vagy hiperszomnolencia) problémás lehet.

A túlzott álmosság mellett a narkolepszia egyéb jellemzői is vannak. Az egyik, a kataplexia, meglehetősen egyedi. A narkolepsziás betegeknél az érzelmi ingerekre adott válaszként hirtelen az izomtónus csökkenése tapasztalható. Például a meglepetés a térdek felcsapódásához és hirtelen összeomlásához vezethet. Bár ez a tünet a narkolepsziás emberek 60% -ában fordulhat elő, a gyerekek gyakran nem fordulnak elő kataplexiával.

Egyes tanulmányok arra utalnak, hogy a narkolepsziás gyermekeknél az anyagcsere okozhat problémát. Az anyagcserét az agy egy része, a hipotalamusz, a diszfunkció pedig a narkolepsziához is kötődik. Ez olyan túlsúlyos vagy elhízott gyermekeket eredményezhet, akiknek megnövekedett testtömeg-indexe (BMI). A gyermekek a narkolepsziás tüneteik kezdetén súlyt kaphatnak.

A narkolepsziás gyermekek nem megfelelően diagnosztizálhatók más viselkedési vagy pszichiátriai problémákkal. A túlzott álmosság a koncentráció, a figyelem és a tanulás problémáihoz vezethet. Ez az ADHD diagnózisához vezethet. A narkolepsziás gyermekeket depressziósnak, álmosnak vagy "lusta" -nak tekintik. Úgy gondolják, hogy hiányzik a görcsroham.

Diagnózis

A gyermekgyógyász, különösen az alvászavarok ismereteinek gondos értékelése az első lépés a narkolepszia diagnosztizálása felé. További feltételes alvásvizsgálatok is alkalmazhatók az állapot diagnosztizálására.

A standard alvásvizsgálatot poliszomnogramnak nevezik. A narkolepszia megfontolásakor a 8 év feletti gyermekeknél gyakran párosul egy másik, többszörös alvás késleltetés tesztelésével (MSLT). Ezek a tesztek hasznosak lehetnek más alvászavarok, köztük az alvási apnoe vagy az időszakos végtagmozgás szindróma kizárására. Megfigyelhetik az alvási architektúrában bekövetkezett változást, ami alsó küszöbértéket tárt fel az elaludáshoz és a gyors szemmozgás (REM) alvásának megkezdéséhez.

Néhány más teszt is használható a narkolepsziás gyermekek azonosítására. A cerebrospinális folyadék (CSF) vizsgálata általában kémiai hírvivő vagy neurotranszmitter, a hypocretin-1 nevű szintjét mutatja. A DQB1-0602 humán leukocita antigén tesztelését is elvégezhetjük (bár ez az antigén gyakran jelen van azokban, akik nem rendelkeznek a betegséggel, kevésbé hasznosak).

Kezelés

Mint a narkolepsziás felnőtteknél, a narkolepsziás gyermekek kezelési lehetőségei közé tartoznak a stimulánsok a nappali álmosság minimalizálására, valamint a REM alvást megzavaró szerek.

A vényköteles stimulánsokat, köztük az amfetamin alapú gyógyszereket, mint például a Modafinilt (a Provigil márkanév alatt forgalmazva) a gyermekek túlzott nappali álmosságának enyhítésére használják.

Ezenkívül hasznos lehet a REM alvás elnyomása gyógyszerekkel, például szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlókkal (SSRI-k) és triciklikus antidepresszánsokkal (TCA-k). Mivel a narkolepszia végül úgy tűnik, hogy az alvásállapotokat szabályozó probléma okozza, ami a REM alvás helytelen behatolását eredményezi az ébrenlétben, ezek a gyógyszerek hasznosak. Ezek a gyógyszerek tipikusan olyan esetekre vannak fenntartva, amikor a narkolepszia egyéb jellemzői jelen vannak, beleértve a kataplexiát, a hallucinációkat és az alvási bénulást.

Végül, a nátrium-oxibát (a Xyrem néven értékesített) mérsékelten hatékonyan csökkentette mind a túlzott nappali álmosságot, mind a gyermekek kataplexiáját.

Ha aggasztja, hogy gyermeke túlzott nappali álmosságot és más, a narkolepsziára utaló problémákat okozhat, elkezdheti a gyermekgyógyászával a aggodalmait. További vizsgálatokat lehet végezni annak megállapítására, hogy a narkolepszia alátámasztja-e aggodalmait, ami megakadályozhatja a diagnózis késleltetését és segíthet a gyermeknek ebben a kritikus fejlődési időszakban.