Granulomatosis diagnosztizálása és kezelése Polyangiitis-szal

A korábban Wegener-granulomatózis néven ismert polyangiitis granulomatosis (GPA) egy ritka autoimmun betegség, amely a test különböző részeiben a vérerek gyulladását okozza.

Okoz

Mint minden autoimmun betegség esetében, a GPA-t egy olyan immunrendszer jellemzi, amely félreért. Ismeretlen okokból a szervezet hibásan azonosítja a véredényekben lévő normál szöveteket idegenként. Annak érdekében, hogy az észlelt fenyegetést el lehessen zárni, az immunsejtek körülvesznek a sejteket, és egy keményített csomót képeznek, mely granuloma néven ismert.

A granulomák kialakulása krónikus gyulladás kialakulásához vezethet az érintett vérerekben (a vaszkulitisz néven ismert állapot). Ez idővel strukturálisan gyengítheti az edényeket, és felrobbanhat, általában a granulomatikus növekedések helyén. Ez is okozhatja a vérerek keményedését és keskenyedését, a vérellátást a test kulcsfontosságú részeire vágva.

A GPA elsősorban a kis- és közepes méretű ereket érinti. Míg a légutak, a tüdő és a vesék a támadások fő célpontjai, a GPA károsíthatja a bőrt, az ízületeket és az idegrendszert is. A szív, az agy és a gyomor-bél traktus ritkán érintett.

A GPA egyenlő mértékben érinti a férfiakat és a nőket, elsősorban 40 és 60 év közötti korban. Nem gyakori betegségnek számít, évente körülbelül 10-20 eset fordul elő egymillió emberre.

Korai jelek és tünetek

A GPA tünetei az érrendszeri gyulladás helyétől függenek. A korai stádiumú betegségben a tünetek gyakran homályosak és nem specifikusak, mint például orrfolyás, orrfájdalom, tüsszentés és orrcsepp.

A betegség előrehaladtával azonban más, súlyosabb tünetek alakulhatnak ki, többek között:

• Fogyás
• Fáradtság
• Étvágytalanság
• Láz
• Orrvérzés
• Mellkasi fájdalom (légszomjjal vagy anélkül)
• Középfül fájdalom

Ezeknek a tüneteknek az általános jellege gyakran megnehezíti a diagnózist. Nem ritka, hogy például a GPA-t tévesen diagnosztizálják és légúti fertőzésként kezelik. Csak akkor, ha az orvosok nem találnak bizonyítékot vírusos vagy bakteriális okra, hogy további vizsgálatokat lehet megrendelni, különösen akkor, ha a vaszkulitisz bizonyítékai vannak.

Szisztémás tünetek

Szisztémás betegségként a GPA egy vagy több szervrendszer sérülését okozhatja egyszerre. Míg a tünetek elhelyezkedése változhat, az alapvető ok (vaszkulitisz) általában az autoimmun diagnózis irányába mutathat, ha több szerv van bevonva.

A GPA szisztémás tünetei:

• Az orrhíd összeomlása perforált septum miatt (más néven a "nyereg orr" deformitása, amely hasonló a hosszú távú kokainhasználathoz)
• A fogcsökkenés miatt kialakult fogveszteség
• A belső fül károsodása által okozott érzékszervi halláskárosodás
• A granulomatikus növekedés kialakulása a szemrészekben
• A hangcsere a légcső szűkülése miatt
• Vér a vizeletben (hematuria)
• A vesefunkció gyors elvesztése veseelégtelenséghez vezet
• Egy köhögés véres flegmával a granulomatikus elváltozások és üregek kialakulása miatt a tüdőben
• Arthritis (gyakran először reumatoid arthritisként diagnosztizálva)
• Vörös vagy lila foltok kialakulása a bőrön (purpura)
• Idegkárosodás (neuropátia) által okozott hülyeség, bizsergés vagy égő érzés

A diagnózis módszerei

A GPA diagnózisa tipikusan csak néhány, nem összefüggő tünetek hosszú távon megmagyarázhatatlanná válik. Míg vérvizsgálatok állnak rendelkezésre a betegséggel kapcsolatos specifikus autoantitestek azonosítására, az antitestek jelenléte (vagy hiánya) nem elegendő a diagnózis megerősítéséhez (vagy elutasításához).

Ehelyett a diagnózisokat a tünetek, a laboratóriumi vizsgálatok, a röntgensugárzás és a fizikai vizsgálat eredményei alapján végzik.

Más eszközökre lehet szükség a diagnózis alátámasztásához, beleértve az érintett szövet biopsziáját is. A tüdőbiopszia általában a legjobb hely a kezdésre még akkor is, ha nincsenek légzőszervi tünetek. Ezzel ellentétben a felső légutak biopsziái a legkevésbé hasznosak, mivel 50% -uk nem mutat granulomát vagy szövetkárosodást.

Hasonlóképpen, a mellkas röntgen- vagy CT-vizsgálata gyakran kimutathatja a tüdő rendellenességeit az egyébként normális tüdőfunkciójú személyeknél.

A tesztek és tünetek együttes kombinációja elegendő lehet a GPA diagnózisának alátámasztására.

Jelenlegi kezelés

Az 1970-es évek előtt a polyangiitisos granulomatózist szinte univerzálisan végzetesnek találták, leggyakrabban a légzési elégtelenség vagy az urémia (a vérben rendkívül magas mennyiségű hulladéktermék) miatt.

Az utóbbi években a nagy dózisú kortikoszteroidok és az immunszuppresszív gyógyszerek kombinációja az esetek 75 százaléka esetében bizonyítottan hatékonynak bizonyult.

A kortikoszteroidokkal való gyulladás aktív csökkentésével és az autoimmun válasz immunizálódó gyógyszerekkel, mint például a ciklofoszfamiddal való enyhítésével, sok GPA-val rendelkező személy hosszú, egészséges életet élhet, és 20 évig vagy annál tovább marad remisszióban.

A kezdeti kezelés után a kortikoszteroid dózisokat rendszerint csökkentik, mivel a betegséget kontroll alá helyezik. Egyes esetekben a gyógyszerek teljesen leállíthatók.

Ezzel szemben a ciklofoszfamidot általában három-hat hónapra írják elő, majd egy másik, kevésbé toxikus immunszuppresszánsra váltják. A fenntartó terápia időtartama változhat, de jellemzően egy vagy két évig tart, mielőtt figyelembe vesszük az adag módosítását.

Súlyos betegségben szenvedő személyeknél más, agresszívabb beavatkozásokra lehet szükség, beleértve a következőket:

• Nagyobb adag intravénás kezelés
• Plazma csere (ahol a vért elválasztják az autoantitestek eltávolítása érdekében)
• Veseátültetés

Prognózis

A magas remisszió arány ellenére a kezelt egyének legfeljebb 50 százaléka fordul elő. Ráadásul a GPA-val rendelkező személyek hosszú távú szövődmények, köztük a krónikus veseelégtelenség, a halláscsökkenés és a süketség veszélye. A legjobb módja annak, hogy ezeket elkerüljük, a rendszeres ellenőrzések tervezése az orvosával, valamint a rutin vér- és képalkotó vizsgálatok.

A betegség megfelelő kezelésével a sikeresen kezelt betegek 80 százaléka legalább nyolc évig él. Az újabb antitest alapú terápiák és a CellCept nevű penicillinszerű származék (mikofenolát-mofetil) tovább javíthatja ezeket az eredményeket az elkövetkező években.