Granulomatosis diagnosztizálása és kezelése Polyangiitis-szal
Tartalomjegyzék:
Granulomatosis With Polyangiitis (GWP): Mnemonic and Cases (Január 2025)
A korábban Wegener-granulomatózis néven ismert polyangiitis granulomatosis (GPA) egy ritka autoimmun betegség, amely a test különböző részeiben a vérerek gyulladását okozza.
Okoz
Mint minden autoimmun betegség esetében, a GPA-t egy olyan immunrendszer jellemzi, amely félreért. Ismeretlen okokból a szervezet hibásan azonosítja a véredényekben lévő normál szöveteket idegenként. Annak érdekében, hogy az észlelt fenyegetést el lehessen zárni, az immunsejtek körülvesznek a sejteket, és egy keményített csomót képeznek, mely granuloma néven ismert.
A granulomák kialakulása krónikus gyulladás kialakulásához vezethet az érintett vérerekben (a vaszkulitisz néven ismert állapot). Ez idővel strukturálisan gyengítheti az edényeket, és felrobbanhat, általában a granulomatikus növekedések helyén. Ez is okozhatja a vérerek keményedését és keskenyedését, a vérellátást a test kulcsfontosságú részeire vágva.
A GPA elsősorban a kis- és közepes méretű ereket érinti. Míg a légutak, a tüdő és a vesék a támadások fő célpontjai, a GPA károsíthatja a bőrt, az ízületeket és az idegrendszert is. A szív, az agy és a gyomor-bél traktus ritkán érintett.
A GPA egyenlő mértékben érinti a férfiakat és a nőket, elsősorban 40 és 60 év közötti korban. Nem gyakori betegségnek számít, évente körülbelül 10-20 eset fordul elő egymillió emberre.
Korai jelek és tünetek
A GPA tünetei az érrendszeri gyulladás helyétől függenek. A korai stádiumú betegségben a tünetek gyakran homályosak és nem specifikusak, mint például orrfolyás, orrfájdalom, tüsszentés és orrcsepp.
A betegség előrehaladtával azonban más, súlyosabb tünetek alakulhatnak ki, többek között:
- Fogyás
- Fáradtság
- Étvágytalanság
- Láz
- Orrvérzés
- Mellkasi fájdalom (légszomjjal vagy anélkül)
- Középfül fájdalom
Ezeknek a tüneteknek az általános jellege gyakran megnehezíti a diagnózist. Nem ritka, hogy például a GPA-t tévesen diagnosztizálják és légúti fertőzésként kezelik. Csak akkor, ha az orvosok nem találnak bizonyítékot vírusos vagy bakteriális okra, hogy további vizsgálatokat lehet megrendelni, különösen akkor, ha a vaszkulitisz bizonyítékai vannak.
Szisztémás tünetek
Szisztémás betegségként a GPA egy vagy több szervrendszer sérülését okozhatja egyszerre. Míg a tünetek elhelyezkedése változhat, az alapvető ok (vaszkulitisz) általában az autoimmun diagnózis irányába mutathat, ha több szerv van bevonva.
A GPA szisztémás tünetei:
- Az orrhíd összeomlása perforált septum miatt (más néven a "nyereg orr" deformitása, amely hasonló a hosszú távú kokainhasználathoz)
- A fogcsökkenés miatt kialakult fogveszteség
- A belső fül károsodása által okozott érzékszervi halláskárosodás
- A granulomatikus növekedés kialakulása a szemrészekben
- A hangcsere a légcső szűkülése miatt
- Vér a vizeletben (hematuria)
- A vesefunkció gyors elvesztése veseelégtelenséghez vezet
- Egy köhögés véres flegmával a granulomatikus elváltozások és üregek kialakulása miatt a tüdőben
- Arthritis (gyakran először reumatoid arthritisként diagnosztizálva)
- Vörös vagy lila foltok kialakulása a bőrön (purpura)
- Idegkárosodás (neuropátia) által okozott hülyeség, bizsergés vagy égő érzés
A diagnózis módszerei
A GPA diagnózisa tipikusan csak néhány, nem összefüggő tünetek hosszú távon megmagyarázhatatlanná válik. Míg vérvizsgálatok állnak rendelkezésre a betegséggel kapcsolatos specifikus autoantitestek azonosítására, az antitestek jelenléte (vagy hiánya) nem elegendő a diagnózis megerősítéséhez (vagy elutasításához).
Ehelyett a diagnózisokat a tünetek, a laboratóriumi vizsgálatok, a röntgensugárzás és a fizikai vizsgálat eredményei alapján végzik.
Más eszközökre lehet szükség a diagnózis alátámasztásához, beleértve az érintett szövet biopsziáját is. A tüdőbiopszia általában a legjobb hely a kezdésre még akkor is, ha nincsenek légzőszervi tünetek. Ezzel ellentétben a felső légutak biopsziái a legkevésbé hasznosak, mivel 50% -uk nem mutat granulomát vagy szövetkárosodást.
Hasonlóképpen, a mellkas röntgen- vagy CT-vizsgálata gyakran kimutathatja a tüdő rendellenességeit az egyébként normális tüdőfunkciójú személyeknél.
A tesztek és tünetek együttes kombinációja elegendő lehet a GPA diagnózisának alátámasztására.
Jelenlegi kezelés
Az 1970-es évek előtt a polyangiitisos granulomatózist szinte univerzálisan végzetesnek találták, leggyakrabban a légzési elégtelenség vagy az urémia (a vérben rendkívül magas mennyiségű hulladéktermék) miatt.
Az utóbbi években a nagy dózisú kortikoszteroidok és az immunszuppresszív gyógyszerek kombinációja az esetek 75 százaléka esetében bizonyítottan hatékonynak bizonyult.
A kortikoszteroidokkal való gyulladás aktív csökkentésével és az autoimmun válasz immunizálódó gyógyszerekkel, mint például a ciklofoszfamiddal való enyhítésével, sok GPA-val rendelkező személy hosszú, egészséges életet élhet, és 20 évig vagy annál tovább marad remisszióban.
A kezdeti kezelés után a kortikoszteroid dózisokat rendszerint csökkentik, mivel a betegséget kontroll alá helyezik. Egyes esetekben a gyógyszerek teljesen leállíthatók.
Ezzel szemben a ciklofoszfamidot általában három-hat hónapra írják elő, majd egy másik, kevésbé toxikus immunszuppresszánsra váltják. A fenntartó terápia időtartama változhat, de jellemzően egy vagy két évig tart, mielőtt figyelembe vesszük az adag módosítását.
Súlyos betegségben szenvedő személyeknél más, agresszívabb beavatkozásokra lehet szükség, beleértve a következőket:
- Nagyobb adag intravénás kezelés
- Plazma csere (ahol a vért elválasztják az autoantitestek eltávolítása érdekében)
- Veseátültetés
Prognózis
A magas remisszió arány ellenére a kezelt egyének legfeljebb 50 százaléka fordul elő. Ráadásul a GPA-val rendelkező személyek hosszú távú szövődmények, köztük a krónikus veseelégtelenség, a halláscsökkenés és a süketség veszélye. A legjobb módja annak, hogy ezeket elkerüljük, a rendszeres ellenőrzések tervezése az orvosával, valamint a rutin vér- és képalkotó vizsgálatok.
A betegség megfelelő kezelésével a sikeresen kezelt betegek 80 százaléka legalább nyolc évig él. Az újabb antitest alapú terápiák és a CellCept nevű penicillinszerű származék (mikofenolát-mofetil) tovább javíthatja ezeket az eredményeket az elkövetkező években.
Krónikus hátfájás diagnosztizálása és kezelése
A krónikus hátfájás az egyik leggyakoribb fájdalom. Olvassa el, mi okozza a krónikus hátfájást, hogyan diagnosztizálják, és mit tehet a kezeléshez.
Hiányzó rohamok; Tünetek, okozó, diagnosztizálás, kezelés és kezelés
A hiányzó roham egy olyan rohamfajta, amely jellemzi a bámulást, gyors villogást vagy ismétlődő szem- és végtagmozgásokat.
A krónikus hátfájás diagnosztizálása és kezelése
A krónikus hátfájás az egyik leggyakoribb fájdalomtípus. Olvassa el, hogy mi okozza a krónikus hátfájást, hogyan diagnosztizálódik, és mit tehet, hogy kezelje.