Hogyan működik az izometrikus izomösszehúzódás

Lehetséges az izom erősítése anélkül, hogy mozognánk? Az izometrikus izomösszehúzódás vagy a statikus edzés csak ezt teszi.

Áttekintés

Izometrikus izomösszehúzódás esetén az izom tüzet (vagy erővel és feszültséggel aktiválódik), de az ízületben nincs mozgás.

Más szavakkal, a csukló statikus; az izomrostok hosszabbítása vagy összehúzódása nem történik meg, és a végtagok nem mozognak.

Ilyen izomösszehúzódás esetén nincs változás az izomrostok hosszában, és az ízületeknél nincs mozgás is, de az izomrostok még mindig tüzelnek.

Az izometrikus gyakorlat jó példája a kemény falnak való feszítés vagy a falra való edzés (a háttal a falnak ülve, a térdek úgy hajolnak, mintha egy láthatatlan székben ülnének). Míg az izmok még mindig aktiválódnak, erőteljesen tüzelnek, és potenciálisan stresszt okoznak, ellentétben a koncentrikus vagy excentrikus izomösszehúzódással, nincs mozgás az ízületeknél.

Egyéb izomösszehúzódási típusok

Az izometrikus izomösszehúzódás az izomösszehúzódások három különböző típusának egyike, amelyek szintén ismertek az izomrost-aktivációk.

Ezek akkor fordulnak elő, ha az agy izomrost vagy rostcsoportot jelez az idegrendszeren, hogy aktiválja és növelje az izomban lévő feszültséget, például edzés közben, mint a súly képzés. Az emberi testben lévő izmok izomrostokból állnak, amelyek több ezer kisebb struktúrát tartalmaznak, melyeket miofibrillek neveznek, ami a tényleges összehúzódás.

A másik két izomösszehúzódási típus:

1. Koncentrikus izomösszehúzódás: A tipikus súlygyakorlatoknál ez az adott gyakorlat tényleges emelési fázisa. A koncentrikus izomösszehúzódások során az izomrostok lerövidülnek, és az erő kifejlődik.
2. Excentrikus izom összehúzódás: A tipikus súlygyakorlatoknál az excentrikus összehúzódás olyan fázis, ahol az izom visszatér az edzés eredeti kiindulási helyzetébe. Az ilyen típusú összehúzódás során az izomrostokat feszítik, nem pedig rövidítik.

A közös mozgás a hagyományos koncentrikus súlygyakorlatok többségében fordul elő, mint például bicepsz göndörítés, zömök vagy húzás. A csuklós mozdulatok még az excentrikus összehúzódásokban is előfordulnak, mint például a földszinten járás, ahol a négyszögek meghosszabbodnak, amikor önmagadat leengedi.

Mindkét gyakorlatban az izomrostok tüzelnek és mozgás van az ízületeknél is. Az izometrikus gyakorlatok ezzel szemben úgy tűnnek, mintha semmi sem történne.

Előnyök

Ha nincs mozgás az ízületekben, akkor van-e előnye az izometrikának? Amint kiderül, az izometrikus megoldásoknak számos jó oka van. Az izometrikus gyakorlatok fő előnye, hogy rehabilitációra és általános megerősítésre is felhasználhatók anélkül, hogy az ízületeket feszültség alá helyeznék. Ez az izometrikus gyakorlatok fontos aspektusa, mivel a közös mozgást igénylő gyakorlatok sok stresszt okozhatnak az egyes ízületeknél, különösen az idő múlásával ismételt használat esetén.

Az izometrikus gyakorlatok sokkal könnyebbek az ízületeknél mind rövid távon, mind hosszú távon. Még mindig az izomrostok tüzet okoznak, az ízületek további feszültsége nélkül. Emiatt az izometrikus gyakorlatokat gyakran alkalmaznak rehabilitációs rutinokban olyan egyének számára, akiknek közös problémák vagy problémák merültek fel.

Az izometriák egy másik előnye, hogy bárhol elvégezhetők a berendezések nélkül. Dugóba? Meghúzhatja és lazíthatja az izmokat, vagy nyomja felfelé és lefelé a kormánykereket, hogy az izmok legyenek. Néha olyan sportolók számára is ajánlott, akik öntött vagy csomagtartóban vannak, hogy az izmok aktívak legyenek a csontok gyógyulása közben.

Néhány sport magas szintű statikus izomerőt igényel.A torna, a jóga, a sziklamászás és a lesiklás például statikus szilárdsági követelményekkel rendelkezik. Ezek a gyakorlatok sok erőt igényelnek, ha nem sok közös mozgás.

Fontos megjegyezni, hogy ha valamilyen ízületi fájdalmat érez a testmozgás közben, forduljon orvoshoz.