Orvosi vizsgálatok Dysautonomia mérésére

Bizonyos fokú diszfunkció az autonóm idegrendszerrel valószínűleg nagyon elterjedt, különösen, amikor idősebbek vagyunk. Például a 75 év feletti emberek több mint 25 százaléka enyhe ortostatikus hipotenzióban szenved, ahol az embereknél nehezebb állni anélkül, hogy szédülnének, mivel az autonóm idegrendszer nem képes megfelelően beállítani a vérnyomást.

Szinte minden orvosi probléma - vagy akár a kezelés - közvetlenül vagy közvetve befolyásolhatja az autonóm idegrendszert. Az autonóm idegrendszer problémája dysautonomia. A probléma kijavítása előtt azonban fontos, hogy megfelelően teszteljük, hogy a dysautonomia jellege helyesen értendő-e.

Ortosztatikus vérnyomásmérés

A leggyakoribb módszer az autonóm idegrendszer tesztelésére vérnyomásmérő mandzsettával, órával és egy ággyal történhet. A vérnyomást mérjük, és az impulzust akkor veszik el, amikor a beteg fekszik, ül, és feláll, körülbelül két perccel a pozíciók között. Normál embereknél a vérnyomás nem változhat több mint 10 diasztolés (alsó vérnyomásszám) vagy 20 szisztolés (a felső szám) között, bár ezek az irányelvek helyenként eltérőek.

Ha csökken a vérnyomás, akkor ez nem jelent problémát az autonóm idegrendszerrel: nem lehet elegendő vér a megfelelő nyomás fenntartásához. Ennek a szokásos oka a kiszáradás, ezért ellenőrizzük az impulzust is. Ha a vérnyomás csökken, az impulzusnak meg kell nőnie, amikor a szervezet megpróbálja növelni a vérnyomást és a vér az agyba. Ha nem, akkor problémát okozhat a reflexív, amely magában foglalja a vagus idegét, amely autonóm idegszálakat tartalmaz, amelyek szabályozzák a pulzusszámot.

Egyéb ágyas tesztek

Elektrokardiogram (EKG vagy EKG) használata néhány egyszerű manőver során növelheti a tesztek érzékenységét a dysautonomia számára. Például a 15. és 30. szívverés közötti két elektromos hullám közötti távolság az ülőhelyről (az úgynevezett R-R-arány) állva jelezheti a vagus idegének problémáját. Ez a mély lélegzés során is elvégezhető. A 40 éves korig az 1,2-nél kisebb kipihentetés abnormális. Ez az arány várhatóan csökkenni fog az életkorunkban, és még nagyon enyhe diabéteszes neuropátia esetén is csökken.

A Valsalva arány egy másik egyszerű, nem invazív éjjeli vizsgálat, amelyet a dysautonomia értékelésére lehet használni. A páciens lecsapódik a szájával lezárva, hogy a levegő ténylegesen ne menjen el. Ez általában a szívfrekvencia növekedését eredményezi, amíg a lélegzet felszabadul, és ekkor a paraszimpatikus betegek túlhaladnak, ami a bradycardia rövid idejét okozza, amikor a pulzusszám a normális érték alá csökken. Ha a szívfrekvencia nem nő a Valsalva alatt, valószínűleg szimpatikus diszfunkció alakul ki. Ha ez után nem sikerül lassulni, akkor a paraszimpatikus diszfunkcióra utal.

Más technikák mérik a vérnyomás változását az izmok összehúzódása után néhány percig, vagy ha a végtagot hideg vízbe merítik.

Speciális automatikus tesztelés

Ha az ágyas tesztek nem elégségesek, egyes intézményeknél több érintett diagnosztikai eljárás áll rendelkezésre. Ezek magukban foglalhatják a páciensnek egy dönthető asztalra történő elhelyezését, amely lehetővé teszi a páciens helyzetének gyorsan és könnyen mérhető módon történő megváltoztatását.

A bőr vezetőképessége mérhető a kémiai anyag infúziója után, hogy ez a tapasz izzadjon annak érdekében, hogy értékelje a test különböző részei közötti finom különbségeket.

Néha a norepinefrinhez hasonló hormonok szérumszintje mérhető a szisztémás stressz hatására, de az ilyen vizsgálatok szokatlanok.

Verejték tesztek

A szimpatikus idegrendszer felelős a verejtékmirigyek kiválasztásáért. Gondolj rá úgy, hogy biztosítsuk, hogy testünk elég hűvös maradjon ahhoz, hogy sikeresen elmenjek egy támadó tigristól.

Néha elveszik a test egy részének szimpatikus beidegzése, és ez a rész már nem izzad. Ez nem mindig nyilvánvaló, mivel az izzadás a test másik részéből futhat, hogy lefedje azt a részt, amely már nem izzad. A verejtékvizsgálat során a test egy porral van borítva, amely izzadáskor megváltoztatja a színt, és így nyilvánvalóvá teszi a regionális izzadás hiányát. A hátránya, hogy ez a teszt nagyon rendetlen.

Külön testrészek vizsgálata

Mivel az autonóm idegrendszer a test szinte minden részét magában foglalja, szükség lehet annak ellenőrzésére, hogy az autonóm idegek hogyan működnek egy bizonyos részben, nem csak a szív- és érrendszeren.

Számos szemcsepp alkalmazható a szemek autonóm beidegzésének értékelésére. A szemek elszakadását úgy értékelhetjük, hogy a szem sarkába vékony, lágy papírlapot helyezünk, hogy lássuk, mennyi nedvességet szív le a papír. A húgyhólyag-funkciót ciszternogram segítségével lehet értékelni, és a gyomor-bélrendszer motilitását radiológiai vizsgálatokkal lehet értékelni.

Csak néhány, az autonóm idegrendszer értékeléséhez használt tesztet ismertettünk. Az igazság az, hogy a dysautonomiákat általánosan alulismerik, és sok intézménynek nincs többé, mint az alapvető ágyas tesztek. Ez részben annak tudható be, hogy a legtöbb dysautonomia olyan problémákat okoz, amelyek a test többi részét is nyilvánvalóbb módon befolyásolják, ami ezután korlátozza a további vizsgálatok hasznosságát.Például a cukorbetegség a dysautonomia gyakori oka, amelyet a cukorbetegség standardizált vérvizsgálatai alapján diagnosztizálnak, nem pedig az autonóm idegrendszerrel.

Ha az autonóm idegrendszerrel kapcsolatos probléma gyanúja áll fenn és megerõsödik, valószínű, hogy több vizsgálatra lesz szükség az ok meghatározásához. Ahelyett, hogy megpróbálnánk csak kezelni a dysautonómiai tüneteket, a betegség alapvető okának kezelése a legjobb módja annak, hogy az autonóm idegrendszer egyensúlyba kerüljön.