P anyag szerepe az arthritisben és a gyulladásban

A P anyagot eredetileg 1931-ben fedezték fel, de jelentősége a szervezetben évtizedek óta eltávozott. Az 1950-es évekre megállapították, hogy a P anyag neurotranszmitter volt. Az idegsejtek neurotranszmittereken keresztül kommunikálnak. A P anyagot úgy találták, hogy a hátsó kürt fájdalomérzékelőjeként működik. A hátsó kürt szenzoros neuronokból áll, és minden gerincvelői szinten megtalálható. Az 1970-es évekre a P anyag biokémiai tulajdonságait tártuk fel. A P anyagot aminosavakból álló fehérjékként azonosítottuk.

P anyag szerepe a testben

Számos állat- és in vitro vizsgálatot végeztek úgy, hogy a P anyagnak a testben betöltött szerepe jobban megérthető legyen. A kutatók azt találták, hogy a P anyag fájdalmat okozott a nociception néven ismert folyamaton keresztül. A nociceptor egy szenzoros neuron vagy idegsejt, amely a gerincvelő és az agy jelzésével reagál a potenciálisan káros ingerekre. A nocicepció a fájdalom érzékelését okozza. Azt is megállapították, hogy a P anyagnak gyulladásos hatása van.

A P anyag és fő receptora, a neurokinin-1 (NK-1) receptor a neuroaxisban található neuronokban (az agyon és a gerincvelőn áthaladó tengelyen) található. Ezek a neuronok szerepet játszanak a fájdalomban, a stresszben és a szorongásban. A P anyag a központi idegrendszer limbikus rendszerében is jelen van, beleértve a hypothalamusot és az amygdala-t is. Ezek a területek érzelmi viselkedéshez kapcsolódnak.

A fájdalom észlelése, a stressz és a szorongás mellett a P anyagnak számos más fiziológiai válaszban is szerepe van:

• hányás
• védekező magatartás
• kardiovaszkuláris tónus változása
• a nyálszekréció stimulálása
• sima izom összehúzódás
• értágulat

P anyag és arthritis

A kutatók tanulmányozták a P anyagnak az arthritisben és a gyulladásos betegségekben való részvételét. Ahhoz, hogy a P anyag szerepet játszhasson az arthritisben, az idegrendszernek részt kell vennie az arthritis patofiziológiájában. Szenzoros ideg-beidegződésnek kell lennie az ízülethez. Egyes megállapítások azt sugallják, hogy ez a helyzet:

• A P anyagot bizonyos kulcsfontosságú helyeken találtuk.
• A P anyag magasabb koncentrációban van jelen a reumatoid arthritisben szenvedő betegek szinoviális folyadékában.
• A P-receptorok száma különböző a reumatoid szövetekben.

Levine és mtsai. azt javasolta, hogy a neurális mechanizmusok magyarázatot adjanak a rheumatoid arthritis egyes kiemelkedő jellemzőire: a specifikus ízületek nagyobb valószínűséggel arthritis kialakulását eredményezik; a specifikus ízületek súlyosabb artritisz alakulnak ki; és a reumatoid arthritis által érintett ízületek mintázata kétoldalú és szimmetrikus. Lotz és mtsai. felfedeztek egy másik lehetséges szerepet a P anyagnak az artritiszben. Lotz és csapata kimutatta, hogy a P anyag stimulálhatja a szinoviocitákat (szinoviális sejteket) a rheumatoid arthritisben. A P anyag fokozta a szinoviocitákból származó prosztaglandin és kollagenáz felszabadulását.

P anyag célzása

A P anyag szerepének vizsgálata új kezelési célt szolgáltatott-e a reumatoid arthritisre? Nem pontosan. De a kutatók azt állítják, hogy az NK1 receptor antagonistának (blokkolónak) a reumatoid arthritis kezelésének lehetősége lehet. Eközben:

• A glükokortikoidok csökkenthetik az idegszövetből eredő gyulladást az NK-1 expressziójának csökkentésével, miközben növelik a P. anyag lebomlását okozó enzim termelését.
• A helyi kapszaicin a fájdalom enyhítése érdekében a helyi idegvégződésekből kimerítheti a P anyagot. Scott J. Zashin, a reumatológus szerint a kapszaicin 1–4 hétig tarthat. A fájdalomcsillapítás előnyeinek fenntartása érdekében a kapszaicint az utasításoknak megfelelően kell alkalmazni.

A P anyag szerepe akut fájdalomban a műtét után

A krónikus gyulladásos állapotban szenvedő betegeknél a P anyagnak a műtét utáni akut fájdalomcsillapításban betöltött szerepéről szóló információ némileg szűkös, ugyanúgy, mint az anyag P szintjének változása és a fájdalom intenzitása közötti kapcsolatról. A PLoS One (2016) szerint a kutatók tanulmányozták az ortopédiai műtéten átesett rheumatoid arthritisben szenvedő betegek P-szintű változásai és az akut fájdalomintenzitás közötti összefüggést. Megállapították, hogy a reumatoid arthritisben szenvedő betegeknél az akut fájdalomintenzitás és az anyag P szérumkoncentrációja között korreláció volt tapasztalható, de a vízelvezető folyadékban nem volt kimutatható.