Újszülött hallás teszt a NICU-ban

Az újszülött hallásvizsgálat nem invazív teszt, amely az újszülöttek esetleges hallási problémáira utal. A próba idő előtti csecsemőknél és csecsemőként használható.

Hogyan történik az újszülött hallásvizsgálat

Szinte minden állam megköveteli, hogy a kórházak és a születési központok minden újszülött számára biztosítsák a hallás szűrését. A csecsemőknél gyakran használt hallási tesztek két típusa létezik:

• Otacuskibocsátások (OAE): OAE teszt során egy kis fülhallgatót helyeznek a baba fülébe. Hangot adnak ki, és mérik a fül által okozott otoakusztikus kibocsátást (mint a visszhang).
• Auditory Brainstem Response (ABR): Egy ABR teszt során a fejhallgatót a baba fülére helyezzük, és az elektródákat a baba fejére helyezzük. Hangokat játszanak a fülhallgatókban, és az elektródák mérik az agy válaszait.

Ezen a ponton mind az OAE, mind az ABR tesztek megbízható teszteknek tekinthetők a jól kiskorúak halláskárosodásának megfigyelésére. A ABR teszt ajánlott az OAE teszt helyett az idő előtti csecsemők és csecsemők esetében, akik több mint 5 napot töltöttek a NICU-ban, mivel bizonyos típusú hallásvesztést észlelhet, amelyet az OAE teszt nem talált.

Preemies és a NICU betegek veszélyeztetett hallásvesztés

A NICU-kezelést igénylő koraszülöttek és fogamzásgátló csecsemők több okból nagyobb kockázatot jelentenek a halláskárosodás szempontjából, mint a kiskorúak, ezért fontos, hogy kórházi elbocsátás előtt hallókészülést kapjanak:

• Koraszülöttek: A korai születés (a 37. hét előtti születés előtti születés) a halláskárosodás kockázati tényezője.
• Alacsony születési súly: A kevesebb, mint 5 fontot meghaladó csecsemőket, 25 grammot (25 grammot) alacsony születési súlyú csecsemőknek tartják, és fokozott a halláskárosodás kockázata.
• Gyógyszerek: A NICU-ban alkalmazott gyógyszerek károsíthatják a fület, különösen az antibiotikumokat, mint a gentamicin. Ezek a gyógyszerek felhasználhatók elődöknél vagy a távollétében született NICU-betegeknél.
• Sárgaság: Súlyos sárgaság növeli a baba halláskárosodásának kockázatát. A koraszülötteknek gyakori sárgaságuk gyakrabban fordul elő, mint a csecsemők.
• Fertőzés: A csecsemőknél nagyobb a halláskárosodás kockázata, ha anyukájuk fertőzést kapott a méhben vagy a magzatvízben a szállítás előtt. A csecsemők, akiknél agyhártyagyulladás vagy egyéb fertőzést diagnosztizáltak, szintén fokozottan veszélyeztetik a halláskárosodást.

Miért van a teszt az újszülötteknek?

Bár nem úgy tűnik, hogy az újszülöttek nagyszerű hallgatók, nagyon fontos, hogy a halláskárosodás korai felismerése nagyon fontos. Történelmileg a súlyos halláskárosodásban szenvedő gyermekeknek nyelvi nehézségeik vannak, amelyek hatással voltak arra, hogy milyen jól olvassák, beszélnek és kölcsönösen érintkeznek más gyermekekkel. Fejlődési késedelmek és érzelmi problémák voltak.

Ha a halláskárosodást 3 hónapos korban észlelik, és a kezelés 6 hónapos kor előtt megkezdődik, a halláskárosodás gyermekei sokkal jobbak. Napjainkban több fejlesztési mérföldkövön találkoznak, jobbak az iskolában, kevésbé érzelmi problémákkal küszködnek, és megtanulják hatékonyabban kommunikálni.

Mi történik, ha a kisbabám nem hallja a hallástesztet?

Fontos, hogy a szülők emlékezzenek arra, hogy az újszülött hallásvizsgálat csak szűrővizsgálat. A csecsemő, aki "sikertelen" a tesztet, nem ismeri fel automatikusan a halláskárosodást.

Ehelyett egy olyan csecsemőt, aki a várakozásoknak megfelelően nem reagál a hallásra, audiológusnak vagy otolaryngológusnak (fül-, orr- és torokgyógyász) kell fordulnia további vizsgálatokhoz. Ezért az orvosok és az ápolónők nem mondják, hogy egy csecsemő "sikertelen" a halláspróbán; azt mondják, hogy egy vagy mindkét fül "utal".

Ha a baba el van utalva, beszéljen gyermekorvosával a lehető leghamarabb arról, hogy ütemezzen egy találkozót a nyomon követéshez. Egy audiológus vagy otolaryngológ bonyolultabb hallásvizsgálatokat tud nyújtani annak érdekében, hogy kitalálhassa, pontosan hol van a baba gondja, és segíthet a baba igényeinek megfelelő kezelésben.