Az ACE-gátlók hatékony kezelése a szívelégtelenségben

Angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) inhibitor hatóanyag alkalmazása fontos része a szívelégtelenség kezelésében. A szívelégtelenségben szenvedő betegeknél az ACE-gátlók csökkentik a kórházi kezelés szükségességét, javítják a tüneteket, sőt meghosszabbítják a túlélést. Ha Önnél pangásos szívelégtelenséget diagnosztizáltak, akkor ACE-gátlóval kell kezelni, kivéve, ha az orvosnak nagyon jó oka van erre.

Mit csinálnak az ACE-gátlók?

Az ACE inhibitorok blokkolnak egy kulcs enzimet a renin-angiotenzin-aldosztron rendszerben (RAAS). A RAAS olyan enzimek kaszkádja, amelyek együtt dolgoznak a vérnyomás szabályozásában és a vérben a nátrium koncentrációjában.

Ha csökken a vese véráramlása, egy renin nevű enzim szabadul fel a véráramba. A renin egy másik enzimet, az angiotenzin I-t okoz. Az angiotenzin I az ACE-t angiotenzin II-re konvertálja. Az angiotenzin II növeli a vérnyomást, és (az aldoszteron hormon felszabadulásának ösztönzésével a mellékvesékből) a szervezetet megtartja a nátrium.

A RAAS többnyire túlórázik a szívelégtelenségben szenvedő embereknél, ami növeli a nátrium-visszatartást és a vérnyomást, és a szívet keményebben teszi, mint amennyire kell.

Az ACE inhibitorok az angiotenzin II képződésének gátlásával hatnak. A szívelégtelenségben szenvedő embereknél ez csökkenti a vérnyomást és csökkenti a nátrium-visszatartást. Ezáltal az ACE-gátlók csökkentik a szív stresszt és lehetővé teszik a gyengített szívizom hatékonyabb pumpálását.

Az ACE-gátlók szintén nagyon hasznosak a magas vérnyomás kezelésében, és kimutatták, hogy javítják a szívinfarktusban szenvedők esetében. Ezenkívül segíthetnek a vesebetegség megelőzésében a cukorbetegeknél.

ACE inhibitorok a szívelégtelenségben

Számos jelentős klinikai vizsgálat vizsgálta az ACE-gátlók alkalmazását a szívelégtelenségben szenvedő embereknél. Mindegyikük jelentős előnyöket mutatott. Az öt ilyen vizsgálat meta-elemzése, amely több mint 12 000, szívelégtelenségben szenvedő embert tartalmazott, azt mutatta, hogy az ACE-gátlók jelentősen csökkentették a kórházi kezelés szükségességét, a jobb túlélést és csökkentették a szívinfarktus kockázatát. A szívelégtelenség tünetei is javultak, például a dyspnea (légszomj) és a fáradtság.

Az Amerikai Kardiológiai Főiskola és az Amerikai Szív Szövetség jelenlegi iránymutatásai erőteljesen ajánlják, hogy az ACE-gátlót olyan betegeknek adják, akik szívelégtelenségben szenvednek, továbbá azoknak, akik csökkent bal kamrai ejekciós frakcióval rendelkeznek (kevesebb mint 0,4), függetlenül attól, hogy van-e tényleges szívelégtelensége volt.

Számos ACE-gátló van a piacon, és általában úgy vélik, hogy ugyanolyan előnyösek a szívelégtelenség kezelésében. A gyakori ACE-gátlók közé tartozik a kaptopril (Capoten), az enalapril (Vasotec), a lisinopril (Zestril), a ramipril (Altace) és a trandolarpril (Mavik).

Amikor először írják elő, az ACE-gátlók általában alacsony dózisban kezdődnek, és az adagot fokozatosan növelik a klinikai vizsgálatokban alkalmazott nagyobb dózisokig. A dózis fokozatos növelése segít megelőzni a káros hatásokat. Ha a megcélzott nagyobb dózisok nem tolerálódnak jól, a kezelést általában alacsonyabb, jobban tolerálható dózissal folytatják. A legtöbb szakértő úgy véli, hogy az ACE-gátlók alacsonyabb dózisa csaknem ugyanolyan hatásos, mint a nagyobb dózisok, de a nagyobb dózisok előnyben részesülnek, mert a klinikai vizsgálatok során hivatalosan tesztelték őket.

ACE-gátlók és fajok. Néhány tanulmány arra utal, hogy az ACE-gátlók kevésbé hatékonyak a fekete embereknél, mint a fehéreknél, de a bizonyítékok ellentmondásosak. A jelenlegi irányelvek azt ajánlják, hogy az ACE-gátlók mindenkinek, akiknek szívelégtelensége van, a fajtól függetlenül.

ACE-gátlók és nemek. A klinikai vizsgálatok nem bizonyították ugyanolyan nagyságú előnyöket az ACE-gátlóknál, mint a férfiaknál. Azonban a bizonyítékok túlnyomó többsége előnyben részesíti az ACE-gátlók alkalmazását minden szívelégtelenségben szenvedő nőnél.

Az ACE-gátlók káros hatásai

Míg az ACE-gátlók általában elég jól tolerálhatók, bizonyos mellékhatások előfordulhatnak.

Az ACE-gátlók túlságosan csökkenthetik a vérnyomást, gyengeség, szédülés vagy szinkópia tüneteit okozva. Ezt a problémát általában el lehet kerülni, ha alacsony dózissal kezdjük, és fokozatosan nagyobb dózisokra építjük fel.

Az ACE-gátlók alkalmazása különösen a vesebetegségben szenvedők esetében tovább csökkentheti a vesefunkciót. Emiatt a vesebetegségben szenvedő és ACE-gátló betegeknél monitorozni kell a vesefunkciót (vérvizsgálatokat).

Az ACE inhibitorok növelhetik a vér káliumszintjét. Bár ez a hatás általában nagyon szerény és nem orvosi szempontból jelentős. Néhány embernél azonban (kb. 3%) túl magas a káliumszint.

Az ACE-gátlók legjelentősebb mellékhatása egy száraz, szaggató köhögés, melyet ezeknek a gyógyszereknek a legfeljebb 20% -ánál láthatunk. Bár ez nem jelent veszélyes problémát, ez a mellékhatás eléggé zavaró lehet, és általában megköveteli a gyógyszer szedését.

Nagyon ritkán az ACE-gátlót szedő emberek angioödémát okozhatnak - súlyos allergiás reakció, amely elég veszélyes lehet.

ARB-k mint az ACE-gátlók helyettesítője

Az angiotenzin II receptor blokkolók (ARB gyógyszerek) hasonlóak az ACE inhibitorokhoz, mivel megszakítják a RAAS kaszkádot és csökkentik az angiotenzin II enzim hatását. Mivel az ARB-k csak ritkán köhögnek és angioödémát okoznak, ezeket néha az ACE-gátlókkal ezeknek a mellékhatásoknak kitett emberek helyettesítőjeként használják.

Az ARB-k kimutatták, hogy hatékonyak a szívelégtelenség kezelésében, bár kisebb mértékben, mint az ACE-gátlók. Ezenkívül az ARB-k nagyjából olyan hatékonyak, mint az ACE-gátlók a magas vérnyomás kezelésében. Gyakran használt ARB gyógyszerek a kandesartán (Atacand), a lasartán (Cozaar) és a valzartán (Diovan). Számos más ARB gyógyszer is rendelkezésre áll.

Alsó vonal

Ha szívelégtelensége van, a tünetek minimalizálása és az eredmény optimalizálása érdekében, akkor ACE-gátlót kell előírni, kivéve, ha nagyon jó ok nem áll fenn.