A COPD diagnózisának és kezelésének megváltoztatása

2017-ben a krónikus obstruktív tüdőbetegség globális kezdeményezése (GOLD), egy nemzetközi orvosi szakértői bizottság frissítette ajánlásait a krónikus obstruktív tüdőbetegségek (COPD) diagnosztizálására és kezelésére.

A bizottság 2012-ben történt korábbi kiadása óta jelentős változásokat tett annak érdekében, hogy az orvosok szándékosan megközelítsék a betegséget, egyszerűsítsék a definíciókat és megváltoztassák a tünetek értékelésének módját és a gyógyszeres terápiákat.

Mivel a tudósok továbbra is betekintést nyernek a COPD-kezelések hosszú távú hatásaira és hatékonyságára, a hangsúly egyre inkább a páciensre irányul, a kezeléseket az egyénre szabja, nem pedig a betegség stádiumára.

Változások a definícióban

A 2017-es frissítés legfontosabb változásai közé tartozik maga a COPD meghatározása. A múltban a betegséget nagyrészt a folyamatai határozzák meg, a gyulladás mechanizmusától a betegség előrehaladásának módjáig.

Nem több. A GOLD bizottság helyett a COPD-t határozza meg "gyakori, megelőzhető és kezelhető betegség, amelyre jellemző a tartós légúti tünetek és a légáramlás korlátozása … általában a mérgező részecskék vagy gázok jelentős kitettsége miatt."

A betegség többé nem a súlyosbodás vagy a betegség útja, vagy a komorbid betegségek szempontjából ismert. Ehelyett egyszerű ok-okozati következményre bontható: hogyan befolyásolhatja a káros anyag (pl. Cigaretta) expozíciója a tartós légúti betegséget.

Bár ez a változás esetlegesnek tűnik, legyőzi az egyik legnagyobb kihívást a COPD diagnosztizálásában és kezelésében. Elismeri, hogy a légúti elzáródás nélküli klinikai bizonyítékkal rendelkezőknek a betegség tünetei, néha súlyosak lehetnek.

Tehát, ahelyett, hogy a laboratóriumi eredményeket a tünetekkel szemben mérlegelnénk, az orvosok most a kezelés lefolyásának irányítására összpontosítanak az okra, a hatásra és a betegek tapasztalatára.

Változások a betegségfejlesztés megértésében

Ugyanígy ellentétes volt a betegség kialakulásának megértése. Míg a COPD-t nagyrészt a dohányzással társítottuk (a GOLD-bizottság által „önmagát okozott”), az egyszerű tény, hogy nem minden dohányos kap COPD-t, és nem minden COPD-ben szenvedő ember dohányos.

A frissített GOLD jelentés elismeri, hogy még mindig nem tudjuk, hol van a fordulópont a COPD-vel és ki nem. A cigarettáknak való kitettség mellett a GOLD bizottság elismeri a betegséghez kapcsolódó egyéb lehetséges tényezőket is, beleértve a következőket:

• Gyenge tüdőnövekedés a terhesség és a gyermekkor során
• Veszélyes vegyi anyagoknak való kitettség foglalkozási környezetben
• Különböző típusú légszennyezés
• Szegény társadalmi-gazdasági helyzet
• Szegény szellőzésű lakások
• Az égő tüzelőanyagok (beleértve a fa tüzeket és a főző tüzelőanyagot) expozíciója
• Egyéb tüdőbetegségek (pl. Krónikus hörghurut vagy fertőzések)
• A rendellenes gyulladásos válasz, talán veleszületett vagy progresszív vagy előzetes tüdőkárosodás következménye

Ez egyszerűen azt mondja nekünk, hogy amíg a COPD valódi patogenezisét (betegségútját) jobban megértjük, a betegséget - és a betegség okait - sokkal szélesebb perspektívából kell vizsgálnunk, mint a cigarettákat és a cigarettákat egyedül.

Változások a kezelési gyakorlatban

A múltban a kezelési terveket a hörgőtágító szerként ismert FEV1 teszt segítségével határozták meg. Az eredmények alapján az egyén betegsége A (enyhe), B (közepes), C (súlyos) vagy D (nagyon súlyos) besorolású. A kezelést ezután az osztályozás alapján írják elő.

A 2012-es frissítésben a GOLD bizottság felülvizsgálta az iránymutatásokat, hogy az ABCD besorolását a laboratóriumi eredmények áttekintése határozza meg, ideértve a FEV1-et és az egyén COPD-súlyosbodását.

Mindkét módszertan problémája az, hogy nem tudták elismerni, hogy a COPD tünetei nem mindig felelnek meg a fokozatnak. Egyrészt a légúti elzáródást nem mutató személynek súlyos COPD tünetei lehetnek. Másrészt a mérsékelt obstrukciót mutató személynek csak kevés tünete lehet, és csak finom.

Emiatt az új iránymutatások azt javasolják, hogy a COPD gyógyszeres kezelését kizárólag az egyén tünetei vezéreljék. Ezenkívül a meghatározásnak a beteg önértékelésén kell alapulnia.

Számos orvos már megkezdte ezt a COPD-tesztet (CAT), amelyben az egyénnek a nullától ötig terjedő skálán kell értékelnie a tünetek súlyosságát vagy az értékvesztést. A teszt nemcsak a tünetek súlyosságának megállapítását célozza, hanem azt, hogy a „rossz” vagy „jó” egy személy érzékeli a betegségét. Ezek a betekintések segíthetik az orvosnak, hogy megjósolja, hogyan fog megbirkózni egy személy a kezeléssel, amely magában foglalhatja a gyógyszert, a testmozgást, az étrendet és a dohányzásról való leszokást.

A fókusz visszaállítása a páciensre, a frissített GOLD iránymutatások a klinikai tapasztalat és a megítélés fontosságát hangsúlyozzák a kezelés irányításában, nem pedig az egy-egy-egy-mindenki számára lejátszott könyvhez való ragaszkodás helyett.