Subdermal Implants és HIV megelőzése

A HIV megelőzése drasztikusan megváltozott az elmúlt tíz év folyamán. Már nem tekintjük az óvszert vagy az absztinenciát a HIV-védelem fő formáinak. Napjainkban egyre szélesebb körű stratégiák állnak rendelkezésre, amelyek együttesen képesek csökkenteni a HIV kockázatot elhanyagolható szintre.

Ezek közül elsőként a Pre-exposure Prophylaxis (PrEP) előfordulása volt, egy napi napi tabletta, amely akár 92 százalékkal is csökkentheti a HIV-kockázatot. Ha antiretrovirális terápiában HIV-pozitív partnerrel együtt alkalmazzák, a kockázat bizonyos becslések szerint akár 99 százalék felett is tovább csökkenhet.

Ennek ellenére a bizonyított hatásosság ellenére továbbra is jelentős kihívások maradnak a PrEP megvalósításában. A napi kábítószer-fogyasztás feladata mellett még nem tudjuk, hogy mennyire kell ragaszkodni a teljes védelmi előny eléréséhez. Egyes tanulmányok azt sugallják, hogy a meleg és biszexuális férfiaknak hetente csak két-három dózisra van szükségük, míg a nők közel tökéletes tapadást igényelnek ahhoz, hogy hasonló eredményeket érjenek el.

Ezért egy olyan eszköz kifejlesztése, amely teljes munkaidős védelmet nyújt, kiemelt fontosságúnak számít a tudósok és az egészségügyi dolgozók között egyaránt.

2017 januárjában a Bill and Melinda Gates Foundation megalapította a kutatási kesztyűt azzal, hogy 50 millió dollárt adott az Intarcia Therapeuticsnak, egy bostoni székhelyű biogyógyszerészeti cégnek, hogy olyan eszközt dolgozzon ki, amely a bőr alá beültethetővé válik, és 24 órás védelmet nyújt.

Az adományozás hatékonyan helyezi a szubdermális implantátumokat a fejlődési gyorsaságra, más hosszú hatású terápiák mellett, amelyek jelenleg a HIV megelőzésére és kezelésére is kiterjednek.

Hogyan működik egy szubdermális implantátum?

Az Intarcia eszköz nem az első olyan eszköz, amely szubdermális technológiákat alkalmaz a megelőző gyógyszerek állandó adagjának biztosítására. Fogamzásgátló implantátumokat, nagyjából egy mérőszalag méretét 1983 óta alkalmazzák a terhesség megakadályozására a nőknél, újabb eszközökkel, amelyek képesek három év folyamatos védelmet biztosítani.

Hasonló implantálható termékeket vizsgáltunk a 2-es típusú cukorbetegség, a rákterápia, a tuberkulózis-kezelés és még a skizofrén betegségek kezelésére.

A HIV területén belül az egyik első szubdermális implantátumot a Pasadena-alapú Oak Crest Institute of Science fejlesztette ki. A korai állatkísérletek azt mutatták, hogy eszközük az alkar bőr alá történő beültetésekor képes tenofovir-alafenamid (TAF) folyamatos adagolására akár 40 napig sem látható mellékhatásokkal.

A kutatások folyamatban vannak, hogy kibővítsük ezeket az eredményeket, azzal a céllal, hogy olyan eszközt hozzunk létre, amely képes állandó stream lefedettség biztosítására legfeljebb 12 hónapig.

Míg hasonló megközelítésben, az Intarcia eszköz (az ITCA 650) egyedülálló "mini szivattyú" rendszert kínál, amely stabilabbá teszi az adagolást legfeljebb hat hónapig. Az extracelluláris folyadékból származó víz belép a készülék egyik végébe egy félig áteresztő membránon keresztül, amely ezután kitágul és meghajt egy ozmotikus dugattyút. Az ITCA 650 jelentős előrelépést jelent a korábbi eszközöknél, és máris jelentős eredményeket ért el az emberi diabeteses vizsgálatokban.

Ha hasonló eredményeket érünk el a HIV-ben, akkor egy eszköz rövid, rövid évek alatt jóváhagyható. Bár az Intarcia még nem dönt arról, hogy mely antiretrovirális gyógyszert alkalmazzon, a legtöbb úgy véli, hogy a Truvada (már a szóban forgó PrEP szabványnak is tekinthető) valószínű valószínű jelöltje, mivel szabadalma 2018-ban lejár.

Miért fontos egy szubdermális implantátum?

Míg a legtöbb orális PrEP szedő ember képes magas szinten tartani a tapadást, a magas kockázatú csoportok alkalmazása jelentősen változhat. A durbani 21. nemzetközi AIDS-konferencián bemutatott kutatások szerint a HIV-fertőzés legnagyobb kockázatának vannak kitéve a PREP-et alkalmazó személyek. Ez magában foglalja az afroamerikaiakat is, akik az új éves fertőzések 44% -át képviselik, de csak a PrEP-receptek tíz százalékát képviselik.

Míg az ár minden bizonnyal szerepet játszik ebben a különbségben, a megbélyegzés és a nyilvánosságra hozatal is hozzájárul, különösen a homoszexuális és biszexuális afroamerikai férfiak körében, akik 50 százalékos életveszéllyel vannak a HIV-fertőzés kockázatának. Néhány ilyen férfi esetében a HIV-kezelés bármely formája (még a megelőző kezelés) hasonlít a szexuális irányultság egyértelmű kijelentésére.

Tekintettel ezekre a valóságokra, lehet, hogy egy egyébként láthatatlan megelőző eszköz leküzdeni ezeket a félelmeket?

Ez egy olyan kérdés, amelyet a globális egészségügyi tisztviselők tettek fel, akik régen arra törekedtek, hogy megakadályozzák a HIV-t a veszélyeztetett populációkban, különösen a megalázó nők és lányok körében. Azonban a javasolt stratégiák közül sok - bár nagy a papíron - vagy a várakozásoktól elmaradt vagy elmaradt. Közöttük:

• A VOICE és a FEM-PrEP kísérletek, két korai PrEP vizsgálatban, amelyek nem sikerült megakadályozni a fertőzést egy afrikai nők kohorszjában, főként az optimális kezelési arány következtében.
• Az ASPIRE és a RING kísérletek, amelyek speciálisan kezelt intravaginális gyűrűket biztosítottak több mint 5000 afrikai nőnek. Mindkét esetben az eszközök csak csekély mértékben csökkentették a HIV-kockázatot (27% és 37%). Ráadásul a legmagasabb kockázatúak (18 és 24 évesek) semmiféle védőhatást nem élveztek.

Ez a hátteret ellenezzük, hogy a szubdermális implantátumok a legnagyobb ígéreteket mutatják. Nemcsak azt kell tudni, hogy az orális terápiáknál alacsonyabb áron állíthatók elő, megengedik a nőknek és másoknak, hogy minimalizálják a védelmet. És ellentétben az intravaginális gyűrűkkel és más mikrobicid termékekkel, azokat nem lehet visszaélni vagy könnyen eltávolítani. (Az egyetlen hátránya lehet az a tény, hogy az implantációs eljárást helyi érzéstelenítés alatt kell elvégezni.)

Bár valószínűleg évekkel azelőtt, hogy bármilyen ilyen eszközt jóváhagynak a HIV kezelésére vagy megelőzésére, a korai kutatás továbbra is ígéretes. Ennek érdekében a Gates Alapítvány újabb 90 millió dolláros mérföldköltséget ígért, hogy jobban megbizonyosodjon arról, hogy a szubdermális HIV implantátumok ígérete valósággá válik.