Meningioma kezelése és kezelése

A meningióma az agy körülvevő szövetek rendellenes növekedése, amelyet meningének neveznek. Gyakran a meningiomák csak időszakos értékelést igényelnek orvosvizsgálattal és idegképző vizsgálatokkal, mivel a daganatok nagyon lassan növekszik. Néha azonban a daganat az agy vagy a gerincvelő ellen. Ebben az esetben a kezelésre van szükség.

A meningómák sebészeti beavatkozással vagy sugárzással kezelhetők. A legjobb hatásmechanizmus függ a tumor méretétől, helyétől, a növekedés sebességétől és a mikroszkóp alatt megjelenő megjelenéstől. A megfelelő kezelés az egyén általános egészségi állapotától is függ.

Aktív felügyelet

Az aktív felügyelet, amelyet „éber várakozásnak” is neveznek, a meningiómák általános kezdeti megközelítése. Ez különösen igaz, ha a meningóma esetlegesen megtalálható a feldolgozás során egy nem összefüggő probléma esetén. Például egy meningióma észlelhető, ha valaki kap egy CT-t egy kerékpáros baleset után, bár soha nem észleltek semmilyen jelet a daganatról a vizsgálat előtt. Ez a megközelítés gyakori azoknál az embereknél is, akik leginkább szenvednek a kezelések mellékhatásairól.

Általában a CT- vagy MRI-szkennelést az első után 6–6 hónappal megismételjük. Kezdetben évente egyszer el lehet végezni az első néhány évben, feltéve, hogy nincsenek új tünetek, és a meningioma nem változik jelentősen. Ezen a ponton ajánlott a kezelés.

Sebészeti rezekció

A meningioma sebészeti eltávolítása a legtöbb esetben a meningioma előnyös kezelése. Bár a cél az összes daganat eltávolítása, ez a daganat helyétől és méretétől függően előfordulhat, hogy ez nem lehetséges. Például, ha a tumor túl közel van a kritikus agyi régiókhoz vagy vérerekhez, az eltávolítás veszélye meghaladhatja az előrelátható előnyöket. Például a teljes reszekciót általában akkor próbálják meg, ha a daganat az agy felső felületén vagy a szaglóhoronyon van. A részleges rezekció megfelelőbb lehet a nehéz elérni kívánt régiókhoz, mint például a clivushoz.

Az idegsebészet kockázattal jár. Például a duzzanat előfordulhat az agyszövetben az agyi ödéma nevű folyadék felhalmozódásával. Az ilyen duzzanat neurológiai problémákat okozhat, például zsibbadás, gyengeség vagy beszéd vagy mozgás nehézsége. Az agyi ödémát csökkentheti a gyógyszerek, mint például a kortikoszteroidok, és néhány héten belül önmagukban eltűnnek. A rohamok néha műtét után is előfordulhatnak; bár a görcsrohamok megelőzésére gyakran alkalmaznak görcsoldó szereket, az ilyen alkalmazás általában nem feltétlenül szerepel, és néhány ellentmondás témája.

Mivel a test műtét után meg akarja akadályozni a túlzott vérzést, a vérrögök könnyebben alakulhatnak ki, beleértve azokat a helyeket is, ahol a vér szabadon áramlik. Ezért a vérrögképződés megelőzésére szolgáló kezeléseket gyakran használják. A műtéti kockázatok a daganat mértékétől és helyétől is függenek. Ha a daganat a koponya-bázisban van, például a területen a koponya-idegek veszélyesek lehetnek a műtét során.

Sugárkezelés

A sugárterápia általában magában foglalja a magas energiájú röntgen-sugárzást a tumor felé. A cél az agy többi részének a sugárterhelés minimalizálása. A sugárzást általában nem-sebészeti és agresszív daganatok esetében ajánljuk, és bár a gyakorlatban nincsenek randomizált vizsgálatok, az agresszív daganatok műtétét követően a sugárzás általában ajánlott.

A sugárterápia többféle módon is szállítható. Az egyik módszer, a frakcionált sugárterápia, hosszabb időn keresztül több kis betegséget eredményez. Ez a módszer különösen hasznos a látóideg-meningiomákban, és talán a koponya alján található kis meningiomákkal. Ezzel ellentétben a sztereotaktikus sugársebészet egy nagy, nagy agyadagot szállít az agy egy nagyon lokalizált területére. Ez a módszer a legkisebb daganatoknál a legjobban alkalmazható olyan helyeken, ahol a sebészeti kivágás túl nehéz.

A sugárkezelés mellékhatásai általában nem súlyosak. A hajhullás általában a frakcionált sugárkezelés során jelentkezik. Míg a veszteség tartós lehet, a haj általában a kezelés után három hónapon belül kezd növekedni. Enyhe fáradtság, fejfájás vagy hányinger is előfordulhat.

A WHO II. És III. Fokozatú daganatait általában műtét és sugárzás kombinációjával kezelik, az utóbbit pedig magasabb sugárzási dózisok kapják, mint a WHO I. osztályú meningiómák esetében. Minden erőfeszítés ellenére a meningiomák néha ismétlődnek, általában a sugárzás területén. A meningóma a gerincvelőbe is átterjedhet a gerincvelőbe („csepp metasztázisok”). A kezelést leginkább az idegsebészekkel együtt kell meghozni, az adagolással kapcsolatos döntéseket és a sugárzást sugárzási onkológus által vezérelt módszerekkel.