11 Akut myelogenous leukémia (AML) altípusai

A leukémia nem egy betegség, hanem sok. A tudósok megpróbálják megérteni, hogy a leukémia egyetlen, specifikus típusának is vannak altípusai, amelyek fontosabb módon különböznek egymástól.

A leukémia négy fő típusa azon alapul, hogy akut vagy krónikus, valamint myeloid vagy lymphocytás leukémiák, és ezek a fő kategóriák a következők:

• Akut myeloid (vagy mielogén) leukémia (AML)
• Krónikus myeloid (vagy myelogenous) leukémia (CML)
• Akut limfocitikus (vagy lymphoblasztikus) leukémia (ALL)
• Krónikus limfocitás leukémia (CLL)

Az AML-ről

Az akut myelogenous leukémia a csontvelő rákos megbetegedése - a csontok szivacsos belső része, ahol vérsejtek készülnek - és ez is a vér rákos.

Az AML-t "akut" leukémiának tekintik, mert gyorsan fejlődik. A név mielogén része a myeloid sejtekből származik - olyan sejtcsoportból, amely rendszerint különböző érett vérsejtekké alakul ki, például vörösvértestek, fehérvérsejtek és vérlemezkék.

Az AML-nek számos aliasja van: Az akut myelogenous leukémia is ismert akut myeloid leukémia, akut myeloblastic leukémia, akut granulocytás leukémia és akut nonlymphocytic leukémia.

Az AML hatással lehet minden korosztály számára. Az Egészségügyi Világszervezet 2012-es GLOBOCAN projektje mintegy 352 ezer embert ajánlott világszerte AML-ben, és a betegség egyre inkább elterjedt a népesség korában.

Az AML jelei és tünetei a következők:

• Láz
• Csontfájdalom
• Letargia és fáradtság
• Légszomj
• Sápadt bőr
• Gyakori fertőzések
• Könnyű sérülés
• Szokatlan vérzés, például gyakori orrvérzés és vérzés az ínyből

altípusok

A rákos sejtek mikroszkopikus kinézetére vagy morfológiájára alapozott AML osztályozását új felfedezésekkel egészítik ki a genetikai változásokról vagy mutációkról, amelyek a malignitás különböző formáihoz kapcsolódnak.

A Wellcome Trust Sanger Intézet kutatói és munkatársai nemrégiben hozzátették a tudásbázishoz, és olyan genetikai mutációkról számoltak be, amelyek segítik az AML megértését - az AML koncepciójának az egyetlen rendellenességtől az egyikbe történő áthelyezésével, legalább 11 különböző genetikai fajtával rosszindulatú daganatos megbetegedésekkel, különbségekkel, amelyek segíthetnek megmagyarázni a változó túlélési időt az AML-ben szenvedő fiatalok között

A kutatók közzétették az AML genetikájáról szóló tanulmányukat a "New England Journal of Medicine" 2016. júniusi számában, és a szakértők szerint ezek az eredmények javíthatják a klinikai vizsgálatokat és befolyásolhatják az AML-ben szenvedő betegek diagnosztizálását és kezelését a jövőben.

A NEJM tanulmány

A kutatók 1,540 AML-ben szenvedő beteget vizsgálták, akik klinikai vizsgálatokba léptek be. Több mint 100 olyan gént elemeztek, amelyekről ismert, hogy leukémiát okoznak, azzal a céllal, hogy "genetikai témákat" azonosítsanak a betegség kialakulásának mögött.

Megállapították, hogy az AML-ben szenvedő betegek legalább 11 nagy csoportra oszthatók, melyek mindegyike különböző genetikai változásokkal, eltérő tulajdonságokkal és jellemzőkkel rendelkezik. A tanulmány szerint a legtöbb betegnek egyedülálló kombinációja volt a genetikai változásoknak, amelyek leukémiát vezetnek, ami segíthet megmagyarázni, hogy az AML miért mutatja a túlélési arány ilyen változatosságát.

Következmények

A páciens leukémia genetikai felépítésének ismerete javíthatja azt a képességet, hogy megjósolja, hogy a jelenlegi kezelések hatékonyak-e. Az ilyen típusú információk felhasználhatók új klinikai vizsgálatok kidolgozására, hogy minden egyes AML altípushoz a legjobb kezeléseket dolgozzák ki; és végül az AML diagnózisának kiterjedtebb genetikai vizsgálata rutinszerűbbé válhat.

A 2008-as Egészségügyi Világszervezet (WHO) osztályozási rendszerében a tudósok már megkezdték a felnőtt AML osztályozását különböző "molekuláris csoportokba", beleértve a specifikus genetikai változásokat vagy a kromoszómák sérüléseit: t (15; 17), t (8; 21), inv (16) -t (16; 16), t (6; 9), inv (3) -t (3; 3), MLL fúziós gének és ideiglenesen CEBPA vagy NPM1 mutációk.

Azonban, amint azt a közelmúltban végzett NEJM-tanulmány is szemlélteti, a WHO molekuláris osztályozása nem működik jól sok AML eset esetén. A tanulmányban 736, AML-ben vagy 48 százalékban szenvedő beteget nem sorolták be a WHO molekuláris csoportjai alapján, jóllehet a betegek 96 százaléka valóban rendelkezik ún. Driver mutációkkal - genetikai változásokkal, amelyek a rosszindulatú.

Számos új leukémia gén felfedezése, betegenként többszörös meghajtó mutáció és komplex mutációs mintázatok arra késztették a kutatókat, hogy újraértékeljék az AML genomikus besorolását a kezdetektől.

Javasolt AML-értékelés és osztályozás a genetikai mutációk alapján

Így a kutatók visszatértek a rajztáblába, hogy megpróbáljanak új rendszert kidolgozni az AML osztályozására, amely felhasználja a felmerülő információkat.

Az AML legszélesebb körben elfogadott osztályozási és prognosztikai rendszerei a fent felsorolt ​​WHO-osztályozást használják - beleértve az úgynevezett citogenetikai elváltozásokat - például t (15; 17) - az NPM1, FLT3ITD és a CEBP együttesen.

Az új tanulmány fényében a szerzők azt javasolják, hogy rövid távon a TP53, az SRSF2, az ASXL1, a DNMT3A és az IDH2 prognosztikai iránymutatások mert gyakoriak és erős hatással vannak a klinikai eredményekre.

AML-osztályozás esetén a "splicing-factor gének" RUNX1, ASXL1 és MLLPTD értékelése a diagnózisban azonosítja a "kromatin-spliceozom csoportban" szereplő betegeket. Ez volt a második legnagyobb AML-betegcsoport a vizsgálatban, és ellentétben a WHO osztályok AML, egyetlen genetikai elváltozás nem határozza meg ezt a csoportot.

Ezzel a javasolt rendszert alkalmazva, a 1540 beteg közül 1236 illesztőmotoros mutációt egyetlen alcsoportba soroltak be, 56 beteg pedig két vagy több kategóriába sorolta a kritériumokat. Összesen 166, a vezető mutációval rendelkező beteg maradt besorolva.

A meglévő osztályozási rendszerek háttere

Az AML nem rendeződik, mint a legtöbb egyéb rák. Az AML-lel rendelkező személy kilátása más információkra, például a laboratóriumi vizsgálatok által meghatározott altípusra, valamint a beteg korára és egyéb laboratóriumi eredményekre támaszkodik.

Az AML altípusok kapcsolódhatnak az egyéni beteg kilátásaihoz és a legjobb kezeléshez. Például az akut promyelocyticus leukémia (APL) altípust gyakran kezelik olyan gyógyszerek alkalmazásával, amelyek különböznek az AML más altípusaihoz használt gyógyszerektől.

Az AML altípusba történő besorolására használt fő rendszerek közül kettő a francia-amerikai-brit (FAB) besorolás és az újabb Egészségügyi Világszervezet (WHO) besorolás.

Az AML francia-amerikai-brit (FAB) osztályozása

Az 1970-es években egy francia, amerikai és brit leukémiás szakemberek csoportja az AML altípusokat osztotta M0-től M7-ig, azon sejtek típusától függően, amelyekből a leukémia fejlődik és a sejtek érettek. Ez nagyrészt azon alapult, hogy a leukémiás sejtek rutinszerűen festettek a mikroszkóp alatt.

FAB altípus neve

M0 Nem differenciált akut myeloblastic leukémia

M1 Akut myeloblastic leukémia minimális érleléssel

M2 Akut myeloblastic leukémia érleléssel

M3 Akut promyelocytás leukémia (APL)

M4 Akut myelomonocytás leukémiaM4 eos Akut myelomonocytás leukémia eozinofiliával

M5 Akut monocita leukémia

M6 Akut erythroid leukémia

M7 Akut megakaryoblast leukémia

Az M0-M5 altípusok a fehérvérsejtek éretlen formáiból indulnak. Az M6 AML a vörösvérsejtek nagyon éretlen formáiban kezdődik, míg az M7 AML a sejtek éretlen formáiból indul ki, amelyek a vérlemezkéket alkotják.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) osztályozása az AML-nek

A FAB osztályozási rendszer hasznos és továbbra is gyakran használatos az AML altípusba csoportosításához, bár a megelőzéshez és a kilátásokhoz kapcsolódó speciális ismeretek az AML különböző típusai tekintetében, és ezek egy része a 2008-as Egészségügyi Világszervezet (WHO) rendszerében tükröződik.

A WHO rendszer az AML-t több csoportba osztja:

AML bizonyos genetikai rendellenességekkel

• AML a transzlokáció a 8. és 21. kromoszómák között
• AML egy transzlokációval vagy inverzióval a 16 kromoszómában
• AML-t a 9-es és 11-es kromoszómák közötti transzlokációval
• APL (M3) a 15. és 17. kromoszómák közötti transzlokációval
• AML-t a transzkripcióval a 6-os és 9-es kromoszómák között
• AML transzlokációval vagy inverzióval a 3. kromoszómában
• AML (megakaryoblasztikus), az 1. és 22. kromoszómák közötti transzlokációval

AML myelodysplázia-függő változásokkal

AML a korábbi kemoterápiához vagy sugárzáshoz kapcsolódóan

AML másképp nincs megadva (AML, amely nem tartozik a fenti csoportok valamelyikébe, és ezért jobban hasonlít a FAB rendszerhez):

• AML minimális differenciálódással (M0)
• AML érés nélkül (M1)
• AML érleléssel (M2)
• Akut myelomonocytás leukémia (M4)
• Akut monocita leukémia (M5)
• Akut eritroid leukémia (M6)
• Akut megakaryoblast leukémia (M7)
• Akut basophil leukémia
• Akut panmyelosis fibrózissal

A myeloid sarcoma (más néven granulocytás szarkóma vagy klórom)

A Down-szindrómához kapcsolódó myeloid proliferációk

Nem differenciált és bifenotipikus akut leukémia :Ezek leukémiák, amelyek mind limfocitikus, mind mieloid tulajdonságokkal rendelkeznek. Néha ALL a myeloid markerek, az AML lymphoid markerek, vagy vegyes akut leukémia.

A WHO kategóriáit az Amerikai Rákbetegség Társasága adaptálta.