ST-szegmens emelkedés Myocardialis infarctus

ST-szegmensmagasságú szívinfarktus (STEMI) a kardiológusok által használt klasszikus szívrohamot. Ez egyfajta szívinfarktus, amelyben a szívizom egy része (szívizom) meghalt a terület vérellátásának akadályozása miatt.

Az ST szegmens az elektrokardiogram (EKG) olvasásának lapos szakaszát jelenti, és a szaggatott szívverések közötti intervallumot jelenti.Ha egy személynek szívrohama van, ez a szegmens már nem lesz lapos, de abnormálisan emelkedni fog.

Típusok és súlyosság

A STEMI az akut koszorúér-szindróma (ACS) három típusának egyike. Az ACS akkor fordul elő, amikor egy plakk szakad el a koszorúérből, ami az artéria részleges vagy teljes elzáródását okozza. Maga az elzáródás akkor keletkezik, amikor vérrögök keletkeznek a szakadás körül.

Amikor elzáródott, az adott artéria által kiszolgált szívizomrész gyorsan meghibásodik az oxigénhiánytól, amit iszkémiának neveznek. A mellkasi fájdalmak (angina) gyakran ennek első jelei. Ha az elzáródás eléggé kiterjedt, a szívizom egy része elkezd halni, ami miokardiális infarktust eredményez.

Az ACS-t az elzáródás szintje és a szívizom károsodása szerint osztályozzuk:

• Ha egy szívkoszorúér teljes elzáródása következik be, ami a szívizomszövet halálát eredményezi, erre a STEMI-re hivatkozunk, ami az ACS legrosszabb formája.
• Bizonyos esetekben azonban a rögképzõdések egy órában vagy napokban formálódnak, feloldódnak és újraformálódnak anélkül, hogy rögzített elzáródást okoznának. Amikor ez megtörténik, akkor a pihenéskor ismétlődően ismét angina fordulhat elő. Ezt a típusú ACS-t instabil anginának nevezik.
• A STEMI és az instabil angina között olyan állapot, amely bizonyos részleges szívrohamot jelent. Ez akkor fordul elő, ha az elzáródás nem állja meg teljesen a véráramlást. Míg néhány sejtes halál bekövetkezik, az izom más része túlél. Az orvosi kifejezés egy nem ST-szegmensű emelkedett myocardialis infarktus (NSTEMI).

Függetlenül attól, hogy az ACS-események minősülnek-e, orvosi vészhelyzetnek számít, mivel az instabil angina és a NSTEMI gyakran súlyos szívroham korai figyelmeztető jelei.

Tünetek

A STEMI általában erőteljes fájdalmat vagy nyomást gyakorol a mellkason vagy annak környékén, gyakran a nyakra, állkapocsra, vállra vagy karra sugárzik. Gyakori az erős izzadás, lélegzetvétel és a közelgő végzet mély érzése. Időnként a jelek sokkal kevésbé nyilvánvalóak lehetnek, és nem specifikus vagy általános tünetekkel jelentkezhetnek, mint például:

• Fájdalom a lapockák, a kar, a mellkas, az állkapocs, a bal kar vagy a felső has körül
• A fájdalmas érzés, hogy "szorult ököllel a mellkasban"
• Nemkívánatos vagy feszes a nyakban vagy a karban
• Emésztési zavar vagy gyomorégés
• Hányinger és hányás
• Fáradtság vagy hirtelen kimerültség
• Légszomj
• Szédülés vagy szédülés
• Fokozott vagy szabálytalan szívverés
• Nyirkos bőr

Általános szabály, hogy bárki, aki a szívroham jelentős kockázatával jár, különös figyelmet kell fordítania a derék felől érkező szokatlan tünetekre.

Diagnózis

A legtöbb esetben a STEMI diagnózisa gyorsan elvégezhető, ha az orvosi ellátás alatt áll. A tünetek áttekintése, melyet az ST-szegmens értékelése az EKG-ban általában elég ahhoz, hogy az orvos megkezdje a kezelést. A szívenzimek áttekintése szintén segíthet, de általában az akut kezelés megkezdése után jóval érkezik.

Fontos, hogy stabilizálják a személyt a lehető leggyorsabban. A fájdalom és a stressz mellett a STEMI kamrai fibrilláció (súlyos szívritmuszavar) vagy akut szívelégtelenség (halálos kimenetel) okozhat hirtelen halált (amikor a szív nem képes szivattyúzni elég vért a test megfelelő ellátásához).

Miután a szívroham lefutott, maga az izom is jelentős maradandó károkat okozhat. A krónikus szívelégtelenség ennek egyik következménye, valamint a veszélyes szívritmuszavarok (szabálytalan szívverések) fokozott veszélye.

Kezelés

A kezelést meg kell kezdeni abban a pillanatban, amikor a STEMI-t diagnosztizálják. A szívizom stabilizálására szolgáló gyógyszerek (beleértve a morfin, béta-blokkolók és statin-gyógyszerek) adagolásán túlmenően megpróbálják újraindítani a blokkolt artériát.

Ez gyorsítást igényel. Hacsak az artériát az elzáródástól számított három órán belül nem nyitják meg, legalább némi tartós károsodás várható. Általánosságban elmondható, hogy a károsodás nagy része minimálisra csökkenthető, ha az artériát a támadás első hat óráján belül feloldják. 12 óráig, bizonyos károk elkerülhetők. Ezt követően, annál hosszabb ideig tart, hogy feloldja az artériát, annál több kár keletkezik.

Az artériás elzáródás újbóli megnyitására számos megközelítés létezik:

• A trombolitikus terápia során vérrögképző gyógyszerek alkalmazhatók.
• Az angioplasztika az orvosi műtét az orvosi műtét javítására / újbóli megnyitására.
• A stentelés magába foglalja a hálócsövet az artéria újbóli megnyitására.

Amint befejeződik a kezelés akut fázisa, és a blokkolt artéria újraindul, sokat kell még tenni a szív stabilizálásához és egy másik szívroham esélyének csökkentéséhez.

Ez rendszerint kiterjedt gyógyulási időszakot igényel, beleértve a testmozgáson alapuló rehabilitációs programot, az étrendi változásokat, valamint az antikoagulánsok (vérhígítók) és a lipidkontrollos gyógyszerek alkalmazását.