Az ízületi gyulladást enyhítő fájdalomcsillapító kiválasztása

A fájdalomcsillapítók a fájdalomcsillapítás (fájdalom) enyhítésére használt gyógyszerek egy csoportja. A fájdalomjeleket az agyban blokkolják, vagy zavarják az agyi értelmezését.A fájdalomcsillapítók nagyrészt nem opioid (nem narkotikus) vagy opioid (kábítószer) fájdalomcsillapítók.

Nem opioid fájdalomcsillapítók

A nem opioid fájdalomcsillapítók három kategóriába sorolhatók: acetaminofen, nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID) és COX-2 inhibitorok.

Bár mindegyiknek valamilyen más hatásmechanizmusa van, a ciklooxigenáz vagy COX néven ismert enzimek blokkolásával hatnak. Ennek a enzimnek két különböző típusa van: a COX-1 és a COX-2, amelyek mindketten felelősek a sérülésekre adott gyulladás és fájdalom kiváltásáért.

A három nem opioid fájdalomcsillapító közül:

• Az acetaminofen (más néven paracetamol) a mai napon a leggyakrabban felírt ellenanyag-ellenes szerek közé tartozik. Míg az emberek leggyakrabban a Tylenol márkanevekből ismerik fel, a hatóanyagot több száz, a számlán kívüli hideg, a sinus és az influenza elleni gyógyszerek tartalmazzák. Az acetaminofen fájdalomcsillapító és lázcsillapító (lázcsillapító) hatásokat kínál, de nem kezeli a gyulladást. Míg a hatásmechanizmusa kevéssé érthető, úgy tűnik, hogy szelektíven gátolja a COX-aktivitást az agyban és csak a központi idegrendszerben. Fő mellékhatása elsősorban a túlzott felhasználás által okozott máj toxicitás. Az US Food and Drug Administration (FDA) szerint az acetaminofen ma az akut májelégtelenség legfőbb oka az Egyesült Államokban, különösen a krónikus alkoholisták vagy az acetaminofent tartalmazó opioid gyógyszereket használó személyek körében.
• A nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID-ok) egy olyan gyógyszercsoport, amely olyan márkákat tartalmaz, mint Advil (ibuprofen), Aleve (naproxen) és Bayer (aszpirin). Az acetaminofénhez hasonlóan a NSAID-ok számos különböző készítményben kaphatók, beleértve a tablettákat, szirupokat és tapaszokat. Az acetaminofentől eltérően az NSAID-ok szelektíven gátolják a COX-1-et és a COX-2-t, nemcsak a központi idegrendszerben, hanem a test többi részében is. Ez a kiterjesztett hatás részben hozzájárul a drogok fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és lázcsillapító hatásaihoz. Ez a mechanizmus azonban csökkentheti a COX védőhatásait a gyomor bélésére. Ennek következtében a mellékhatások, mint pl. Emésztési zavarok, hányinger és fekélyek nem ritkák. Az aszpirin kivételével a nem szteroid gyulladásgátlók jelentősen növelhetik a szívinfarktus és a stroke kockázatát olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében szívbetegség van.

• A COX-2 inhibitorok a nem szteroid gyulladáscsökkentők egy részhalmaza, amely ma csak egy FDA által jóváhagyott gyógyszer, a Celebrex (celekoxib). A COX-2 gátlók csak a COX-2 enzimet gátolják, a fájdalmat és a gyulladást gasztrointesztinális mellékhatások kiváltása nélkül. A kábítószer-osztályként azonban ismert, hogy 40% -kal növelik a szívroham kockázatát. Ennek eredményeként az egyszer népszerű Vioxx (rofekoxib) 2005-ben önként visszavonásra került az Egyesült Államok piacáról, majd ezt követően hamarosan más COX-2-gátlók megcsonkították. A Celebrex a maga részéről továbbra is az egyik legkelendőbb gyógyszer a Pfizer gyógyszeripari portfóliójában.

Opioid analgetikumok

Az opioid fájdalomcsillapítók olyan gyógyszerek, amelyek az idegrendszerben és a gyomor-bél traktusban található opioid receptorokhoz kötődnek. Ezek a receptorok nemcsak bizonyos szomatikus funkciókat, például a fájdalmat szabályozzák, hanem a pszichoaktív (elme-változó) hatások kiváltásáért is felelősek, amelyeket az opioid drogokkal társítanak.

Az opioid gyógyszereket orvosi kezelésre használják fájdalomcsillapításra, érzéstelenítésre és opiát-függőség kezelésére. Nem kapcsolódnak ugyanazon szerv toxicitáshoz vagy mellékhatásokhoz, amelyek tipikusan nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel járnak.

Miközben az opioidok az előírtnál biztonságosabbak, álmosságot, hányingert, székrekedést, hypoventilációt (abnormálisan sekély légzést) és eufóriát okozhatnak. Ez különösen igaz az idősebb felnőttekre, akik hajlamosabbak ezekre a hatásokra.

Ráadásul a hosszú távú alkalmazás a gyógyszer tolerancia kockázatával jár (ahol a gyógyszer fokozatosan elveszíti hatását), a függőség (függőség) és a visszavonás. Ennek eredményeképpen a legtöbb opioid gyógyszer szabályozott anyagot igényel, amellyel orvos rendelhető. A Betegség-ellenőrzési és Megelőzési Központok jelentése szerint, akár két millió amerikai is függő opioid drog.

A fájdalom kezelésére az opioid gyógyszerek három széles kategóriája van:

• Az opiát alkaloidok egyfajta gyógyszer, amely az ópium máknövényben természetesen megtalálható vegyületekből származik Papaver somniferum. Az ópiumban található pszichoaktív vegyületek közé tartozik a morfin és a kodein. Mindkettő közvetlenül a központi idegrendszerre hat, hogy csökkentsék a fájdalomérzetet. Gyakori mellékhatások az álmosság, a fejfájás, a hányás és a székrekedés. Míg ismert, hogy a morfin erősen addiktív, a kodein a túlzott felhasználás esetén is potenciálisan visszavonási tüneteket mutat. A köhögés elleni szirupban található alacsony dózisú kodein az egyetlen opioid, amely az USA-ban rendelkezésre áll.
• A félszintetikus opioidok azok, amelyeket természetes opioidokból szintetizálnak, és olyan hatóanyagokat tartalmaznak, mint az Oxycontin (oxikodon) és a Vicodin (hidrokodon). Az oxikodont a közepes vagy súlyos fájdalom (beleértve a rákot vagy a műtét utáni fájdalmat is) kezelésére használják, és nagyon addiktívnak tekintik. A hidrokodon a nemzeti kábítószer-bántalmazási intézet 2014-es jelentése szerint többet használ fel, mint bármely más opioid gyógyszer az Egyesült Államokban. Ezek a hatásos gyógyszerek biztonságosan használhatók rövid távú fájdalomcsillapításra, de mivel a II.
• A teljesen szintetikus opioidok teljes egészében a laborban készülnek, hogy bizonyos receptor-kötő funkciókat végezzenek természetes opiátként. Ezek közé tartoznak a metadon és a buprenorfin (általában az opiát-függőség kezelésére használtak), valamint a tramadol (gyakran a műtét utáni fájdalom esetén).Míg kevésbé addiktívnak tekintik, mint más opioid gyógyszerek, az emberekről ismert, hogy hosszabb ideig használják a függőséget.

Egy szó a DipHealth-től

A fájdalomcsillapítók rendkívül hatékonyak lehetnek az ízületi gyulladásos fájdalom kezelésében, és biztonságosan alkalmazhatók, ha az előírt módon kerülnek bevitelre. Míg az orvosok többsége a nem opioid gyógyszerek kezelésére fog összpontosítani, előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor súlyos, akut fájdalom erősebb opioid gyógyszereket igényelhet. Ez csak a rövid távú megkönnyebbülésre lenne szükség a függőség kockázatának elkerülése érdekében.

Ugyanakkor még mindig nem világos, hogy az alacsony, alacsony dózisú opioidok milyen hatással vannak más nem opioid terápiákkal. Mint ilyen, ha súlyos, könyörtelen ízületi fájdalma van, fontolja meg egy olyan fájdalomcsillapító szakemberrel való találkozását, aki a teljes körű kezelési lehetőségein keresztül beszélhet, mind gyógyszer, mind nem gyógyszer.