Az érzelmek tudománya

Egy kaliforniai Berkeley-i laboratóriumban egy szürke hajú férfi ül egy televízió képernyőjén. Számos filmet játszanak rajta: egy kicsit Charlie Chaplin vígjáték, a hasi műtét felvétele, síró gyerek. *

Eközben az ellenkező szobában a televízió képernyőjét is figyeljük. Ebből azonban a szomszédos ember arca látható, amely bemutatja a filmekre adott reakciókat. Figyelemre méltó, hogy minden reakciója ugyanaz. Mindenre válaszol egy könnyed nevetéssel. Egy szerelmi jelenet, egy komédia, vagy egy gyilkosság jelenet egyaránt szórakoztató. Mindegyik után magabiztosan kijelentette, hogy csodálatosnak érzi magát. Az úriember viselkedési variáns frontotemporális demenciával rendelkezik. Érzelmei már nem változnak megfelelően a körülötte lévő világgal.

Gondolkodás az Emotionról

Nem kell idegtudósnak lenni, hogy megértsük az érzelmek fontosságát mindennapi életünkben. A mindennapi életünk nagy részét az érzelmek vezérlik - arra törekszünk, amit úgy gondolunk, hogy jutalmazni fogunk, és megpróbáljuk elkerülni, hogy mi lesz boldogtalan. A mozgás, a szenzoros és a kognitív képességekkel összehasonlítva az érzelmek viszonylag kevéssé megérthetők a neurológiában, talán részben a megbízható mérési nehézségek miatt.

Dr. Robert Levenson az érzelmeket "rövid életű pszichológiai-fiziológiai jelenségekként" határozta meg, amelyek hatékonyan alkalmazkodnak a változó környezeti igényekhez. Az érzelem számos testi és neurológiai reakciót foglal magában, beleértve a belső viszonyokat (vagy „bél”), az arc és a test kifejezéseit, valamint a megváltozott figyelmet és gondolkodást. Ezek a válaszok általában nagyon hasznosak és azonnali módszerek az elme és a test koordinálására a kialakuló helyzetekben.

Az agy egy sor lépésben feldolgozza az érzelmeket. Először is, a beérkező információkat érzelmi értékkel kell értékelni és hozzárendelni. Ez a folyamat gyakran nagyon gyors és túlmutat a tudatos tudatunkon. Ennek ellenére kezdeti érzelmi reakciónk számos egyéni elfogultságtól és kontextustól függ. Ezután azonosíthatjuk és érezhetjük az érzelmeket. A társadalmi helyzettől függően előfordulhat, hogy szabályoznunk kell az érzelmek kifejeződését. Például vannak olyan idők, amikor szeretnénk kifejezni a dühöt vagy az undort, de nyugodtan kell maradnunk.

Érzelmi neuroanatomia

A környezetünkben előforduló kezdeti reflexív érzelmi válasz nagyon gyorsan előfordul, és gyakran elfojtja a tudatos irányítást. Ezek a válaszok agyunk egy ősi részében, a limbikus rendszerben fordulnak elő.Ellentétben a közelmúltban kifejlesztett kéreggel, a limbikus rendszer kevesebb neuron réteggel rendelkezik az információ feldolgozásához. Az eredmény gyors, de amint azt tapasztalataink is megmutatják, nem minden esetben tartalmaz minden releváns információt.

A limbikus rendszer határai az irodalomban következetesen le vannak írva, és úgy tűnik, hogy kibővülnek vagy szerződnek, hogy a legjobban megfeleljen az író érdekeinek. A limbikus rendszer funkciói túlmutatnak az érzelmeken, hogy magukban foglalják a memória, az olfaction és az autonóm funkciót. Az érzelem limbikus rendszerének legfontosabb összetevői az amygdala, a hipotalamusz, a cinguláris kéreg és a ventrális tegmentális terület. Ezeknek a struktúráknak általában egy egyszerűbb kortikális szerkezete van (kevesebb neuron réteg van, mint hat), és mindegyikük közelebb van az agy közepéhez és alapjához. Miközben hangsúlyozták a limbikus rendszer fontosságát az érzelmekben, ezeket a struktúrákat az agy más területei is befolyásolják, különösen a prefrontális kéreg.

Értékelés

Az agyban több különböző rendszer van, amelyek az érzelmi értékkel rendelkező ingereket összekötik. Ezek a rendszerek is erősen kapcsolódnak a motivációhoz, mivel az érzelmeink gyakran cselekvésre vezetnek. Az érzelmi rendszerek nem léteznek elszigetelten, hanem kommunikálnak egymással és befolyásolják egymást.

Az első értékeléssel foglalkozó rendszer a dopaminerg jutalomrendszer, amely magában foglalja a ventrális tegmentális területet és a nucleus accumbens-et. Ezek a struktúrák az agy közepén és alján ülnek, közel a szemek szintjéhez és a templomokhoz. Ez a rendszer a jutalmakra reagál, és arra ösztönöz bennünket, hogy ismételjünk valamit, ami „jó”.

A második rendszer az amygdalae áramköreit foglalja magában. Ezek az idegek két klaszterei, a mandula nagysága körül, amelyek az időbeli lebenyben ülnek. Ezek elsősorban a harag, a félelem és az agresszió válaszát közvetítik.

Más struktúrák, mint például az inszula, szintén érzelmekkel foglalkoznak. Az inzulum (azaz a barlang) az agy oldalsó részén lévő frontális és temporális lebeny hajtogatása mögött meghúzódó agyi régió. Az elülső rész segít az undorral kapcsolatos reakciók közvetítésében.

Érzelmi felismerés

Miután ezek a struktúrák egy adott érzelmi értékkel rendelkező ingereket társítanak, egy sztereotípiás reakció kezdődik. Például az amygdala kapcsolódik a hipotalamuszhoz, és megnövelheti a megnövekedett szívfrekvenciát és a megnövekedett vérnyomást, amelyek mindkét fél fontos része a félelemnek vagy a haragnak. Az inzulus a viszcerális idegrendszerhez kapcsolódik, amely a gyomor hányingerét okozhatja. Testünk felveszi ezeket a tüneteket, és felismeri az érzelmeket.

A testben bekövetkezett változások mellett az érzelmi központok a kéreg olyan területeire is kiterjednek, amelyek lehetővé teszik, hogy felismerjünk egy érzelmet. Például a jutalmi áramkör a mediális orbitofrontális kéreghez vezet, ami segít meghatározni az érzelmi információkon alapuló jövőbeli cselekvéseket.

Az érzelem szabályozása

Vannak idők, amikor az érzelmeket szabályozni kell. Például, nem kell nevetni a temetésen, még ha valaki nevetséges ruhát visel. Ahogy egy érzelem előremutató, előfordulhat, hogy szabályozni kell az érzelmek kifejeződését. Megpróbálhatjuk elnyomni az érzelmeket, ha nem engedjük meg, hogy az arcunk vagy a testünk természetesen megmutassa, amit érezzünk. Például, ha egy tigrist látunk, még mindig bátran viselkedhetünk. Újra megítélhetjük, ami azt jelenti, hogy tudatosan újragondoljuk az ösztönzés kontextusát, amely először érzelmivé tett minket. Például emlékeztethetjük magunkat arra, hogy valójában csak egy tigris képe, nem pedig az igazi dolog.

Az orbitofrontális kéreg érzelmi szabályozás esetén aktiválódik, és a régió károsodása impulzivitást és a kezdeti érzelmek szabályozatlanságát okozhatja. A leghíresebb példa a Phineas Gage, egy olyan vasúti művezető, aki nagy vasrudat küldött ebbe a részébe. az agy. Orvosa jelentése szerint röviddel a baleset után sokkal érzelmesebb és impulzívabb volt. Más tanulmányok kimutatták, hogy a betegek nem tudják újraértékelni az érzelmi értéket, amikor a körülmények megváltoznak. Például egy olyan kísérletben, ahol az ilyen páciensek a szerencsejáték-feladatból változnak, rövidebb távon valószínűleg nagyobb jutalmat választanak annak ellenére, hogy nem tartják fenn hosszú távú érdekeiket.

Általánosságban elmondható, hogy sokan azt sugallják, hogy az agyunk jobb oldala jobban érintett az olyan érzelmek feldolgozásával, mint a félelem, a szomorúság és az undor. A bal oldali féltekén azt javasolta, hogy jobban részt vegyen a boldogságban és talán haragban. Ezek valószínűleg túlzott egyszerűsítések, bár több tanulmány is támogatja az alapfogalmat.

Következtetés

Az érzelem nemcsak az agyunk egyik részéből származik, hanem több összefonódott hálózaton alapul, amelyek magukban foglalják az amygdala, a ventrális tegmentális terület, az orbitofrontális kéreg és még sok más, amely a külső ingerek értékelésére szolgál, létrehoz egy kezdeti érzelmi választ, majd szabályozza ezt a választ ha szükséges. Ennek a rendszernek a megzavarása érzelemhiányhoz vagy túl sokhoz vezethet a zavar természetétől és helyétől függően.

* Néhány részlet megváltozott a titoktartás védelme érdekében.